5 kipróbált technika, hogy könnyebben induljon az ovissal a reggel

– Én ne tudnám? Tuti, hogy mindig az utolsó percben kell elmenni még wc-re, nincs meg a sapka, vagy a kulacs, netán lába kélt az alvós plüssnek...

Szóval néha tényleg egy örökkévalóságnak tűnik a reggeli elindulás, főleg akkor, ha belül nagyon is feszít, hogy időre kell beérned a munkahelyedre.

Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert legtöbbször otthonról dolgozom, így általában nem jelent gondot pár perc késés, de a fél óráktól nekem is feláll a hátamon a szőr: ilyenkor ugyanis én is megcsúszok a saját időbeosztásommal. Mert rengeteget számít, ha nem fél tízkor, hanem csak tízkor ülök le a gép elé: bevallom, sokszor, már akkor úgy érzem, hogy majdnem elment a fél nap. Épp ezért nagyon igyekszem különféle gyakorlatokkal meggyorsítani a reggeli folyamatot, hátha így mindannyiunknak spórolok egy kis időt.

Persze közel sem tökéletes még így az óvoda második évében sem a reggeli elindulásunk, de azt azért ki merem jelenteni, hogy javult a köridőnk, és vannak dolgok, amik nagyon is jól működnek nálunk. Ez utóbbiakat fogom most pontokba szedve elmesélni nektek, hátha ti is ihletet kaptok a reggelek megreformálásához.

1)) Esti előkészületek

Tudom, ezt biztosan sokat olvastad már, de az az igazság, hogy ezzel tényleg rengeteg időt lehet megspórolni. Mondom, én miket szoktam előre megcsinálni: kikészítem a gyerek ovis táskáját, ha másnap torna is van, beleteszem a holmiját, valamint egy kis harapnivalót (jellemzően gyümölcs és müzliszelet, vagy keksz). Kimosom a kulacsát, hogy reggel már csak össze kelljen szerelni és mehessen bele a friss víz. Kiteszem a konyhapultra azokat a vitaminokat, amiket reggel szokott bevenni, átnézem a telefonomon a listát, hogy kértek-e külön valamit az óvónők a következő napra, amit be kell még készítenem. Ezek után a fürdőszobába odakészítem a másnapi ruhát, így az előszobában már csak a cipőt, kabátot kell magára kapnia reggel a kicsinek.

2)) Reggeli nyugalmam

Mivel én a legtöbbször minden fontos dolgot már kikészítettem előző este, így reggel még véletlenül sem azért kelek fel picivel korábban a többieknél, hogy mindent összepakoljak, ellenkezőleg: azért csoszogok ki még ébresztés előtt a konyhába, hogy csendes magányomban tudjam elkortyolni a mate teámat és megenni a zabkásámat. Ilyenkor legtöbbször nem a telefonomat nyomkodom, hanem magam elé veszek egy magazint, amit jól esik lapozgatni, vagy csak bámulok ki a kertbe az ablakon át és a madarakat, vagy az esőt figyelem. Mikor mit dob a gép: lényeg, hogy úgymond relaxálok, miközben időt adok az agyamnak, hogy felébredjen.

3)) Jelszó: munkamegosztás

Miután teli gyomorral és némi koffeinnel már jobban tudok koncentrálni, gyorsan összedobom a gyerek reggelijét, ha épp úgy dekódolom a jeleket, hogy a férjem most nem tud leváltani. Legtöbbször ugyanis ő a reggeli séf, miközben én felébresztem és a fürdőszobában átöltöztetem a gyermeket. Nem mindig jön össze a közös reggeli, de az általában igen, hogy amíg a kicsi eszik, addig mindnyájan a konyhában tartózkodjunk és így eltöltsünk még együtt egy kis időt indulás előtt.

4)) Fő a változatosság

És ha már az ébresztésnél tartunk, meg kell jegyeznem, hogy az is olyan, mint az időjárás. Teljességgel kiszámíthatatlan. Vannak napok, amikor egyszerű, ágyból kipattanós, mosolygós gyerek vár bennünket a szobájában és vannak olyan is, amikor szíve szerint kiűzne minket az ágya környékéről is. Nekünk azonban van egy bevált módszerünk a reggeli jókedv sztenderdizálására: alkalmazkodunk. Ha látjuk, hogy bal lábbal kel a gyerkőc, gyorsan beteszünk egy vidám zenét, amiről tudjuk, hogy szereti; megint máskor, amikor nagyon lassú az ébredés, meséléssel indítjuk a napot. Egy számára kedves mesét hallva ugyanis jóval hamarabb elkezdi kinyitni a szemét, mintha csak a „fel kell kelni”, „ébresztő”, „hasadra süt a nap” klasszikus rigmusokat ismételgetnénk.

5)) „Váltott lovakkal”

Könnyen monotonná, egyben nehezebben kivitelezhetővé is válhatnak a napok, ha minden nap egymagunk futjuk meg a gyerekkel a kötelező köröket. Így nem árthat kicsit cserélgetni az „órarendjeinket”, hogy időről-időre mindenkinek legyen lehetősége a reggeli fellélegzésre. Mi például azon vagyunk, hogy egy héten legalább egy napot a másik szülő is vigye oviba a kicsit, így mindenkinek van lehetősége rugalmasabban tervezni a reggeli munkáját, feladatát. Így, „váltott lovakkal” például azt is kitapasztalhatjuk, hogy kinek megy gördülékenyebben az indulás, és megfigyelhetjük, vajon a párunk hogyan csinálja. Következő héten pedig akár már mi magunk is bevethetjük a másik titkos fegyverét a gyerekünknél.