Lefkovicsék gyászolnak című film a mindent átívelő szeretetről mesél – filmkritika
Breier Ádám első játékfilmje méltán lett kiemelkedően sikeres azok körében akik látták, de vajon hányan látták és hányan fogják látni, ezt az igazán szokatlan témájú, szép és érdekes filmet?
Kárpáthy Mariann filmrendező írása.
Zsidó film. Mai zsidó film, ami nem a holokausztról szól, hanem egy ízig-vérig mai, budapesti családról, és bár a film címében ott szerepel a gyász kifejezés, sőt az egész film a gyász idejéről szól, maga a történet a családról, a furcsa feldolgozatlan családi traumákról, az apa-fiú, anya-fiú és a házaspár konfliktusairól, de végső soron a mindent átívelő szeretetről mesél.
Ez a különös szeretet legplasztikusabban a kisgyerek és a most megismert nagypapa között alakult, alakul ki.
Nem szeretném a filmet spojlerezni, mert ez az igencsak kis költségvetésű film megérdemli, hogy megnézzék, és szeressék. Ígérem, olyan ragyogó színészi játékokat fogtok látni, hogy a körülbelül száz perces film megnézése során, nem fogtok unatkozni.
Az ügyes dramaturgiával megírt forgatókönyvben még az anya (nagymama) halála sem könnyfakasztó dráma, hanem porszívózás közben, szép csendes kilépés a földi létből.
Viszont ez az esemény az, ami alapja lesz az egész filmnek.
A bokszedzőt, egyben erőszakos apát, már a film elején a feleségével való kapcsolatában ismerjük meg. Az asszonynak minden vágya egy – a színházban látott – szekrénysor, amit sohasem vehetett meg.
Fiát, unokáját sem látogathatja meg Izraelben, pedig megvolt már a repülőjegye.
A bokszkarriert gyűlölő és Izraelbe apja elől menekülő fiút, akit testvére halála is kirepít az országból, akkor ismerjük meg, amikor vallásos haszid zsidóként, kicsi fiával visszatér édesanyja temetésére, úgy, hogy apjával beszélő viszonyban sincs.
A gyászhét (süve) előírása, ami a zsidó vallásban szigorú szabályokhoz kötött, a minden esti csoportos, rabbi által megtartott imák pontos követése az itt tartózkodásának legfőbb célja. A házat nem hagyhatja el, a tükröket letakarja, mezítláb a földön ül, úgy ahogy ezt az ősi törvény megszabja.
Bokszedző, aki tanítványát a ház pincéjében edzi?
Kaftános, pajeszos, kipát viselő vallásos fiú és a tíz, minden este besétáló vallásos zsidó gyülekezetével (minjen) vajon milyen helyzetet teremthet? Hol vicces, hol megható, lényegében a nézők többségének, furcsa és szokatlan helyzet – az ellentétek egymáshoz feszülését mégis érdekesen dolgozza fel a film.
Kis kritika. Jobb és érdekesebb zsidó vicc is elhangozhatott volna a filmben, mint amit a rabbi elmondott, sokan nem is nagyon értették, pedig zseniális zsidó viccek vannak.
Szabó Kimmel Tamás olyan pazar átéléssel ábrázolja a fiút, hogy megmerem kockáztatni azt, hogy ilyen jó és hiteles nem volt még soha. Bezerédi Zoltán apa figurája, az ízig-vérig megbántott és fiával minden véleményével szöges ellentétben élő sportember, remek színészi játékával, nagyszerű! A kisfiú, földöntúli angyalként, sugárzó spirituális lényével, valami különös dolgot mesél el, azt, hogy egyáltalán van-e halál? De ezt már a néző döntse el. Máhr Ági a rövid anyaszerepében, annyira szerethető, hogy elhiszem a kisfiúnak, hogy ma is, most is ott van velük. Különös és érzékeny megoldás, hogy a bokszot gyűlölő fiú az ártó szellemeket, akiktől a kisfia fél, bokszkesztyűjét felhúzva, bokszolva űzi ki az otthonukból. Az ateista, két lábbal a földön álló apa, aki nem hisz semmi túlvilági dologban, megveszi, és fia segítségével összerakja halott felesége vágyálmát: a szekrénysort.
Lefkovicsék gyászolnak - filmelőzetes
A szerzőről: Kárpáthy Mariann tévérendező és szerkesztő. 1982-ben végzett a Színház Filmművészeti Egyetemen (korábban Főiskola) Horváth Ádám osztályában, és azóta rendezőként tevékenykedik, pár éve nyugdíjas rendezőként. Számára is, ahogy nagy elődök számára is, minden művészetek közül legfontosabb a film. Magát "mindenevőnek" tartja, a legelvontabb művészfilmektől kezdve a könnyedebb szórakoztató filmekig, mindent fogyaszt. "Imádok filmekről vitázni vérre menően is akár. Gyertek, vitatkozzatok velem!"
