Tehetséges kisgyermek a családban

A tehetséges gyermekekkel történő különleges bánásmód divatos, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. A jó értelmezésről, a tehetség jelentőségéről már beszéltünk, de a rosszról még nem. Ennek több aspektusát is érdemes körbejárni.

A tehetséges ember is ember, ezért tudni kell, hogy az általánosan elvárt körülmények számukra is fontosak. Ezért is kérdéses, hogy kiemelésük, külön nevelésük jótékonyan hat- e vagy sem személyiségük teljes fejlődésére. Kiválasztottnak lenni azt is jelenti, hogy a nem kiválasztottak felett kell állni, ennek felelősségével élni, és ennek esetleges igazságtalanságait is elviselni. Nekem jut, neki nem.

Persze a tehetség maga, és annak gondozása, ápolása  ennél az okfejtésnél sokkal szebb, sokkal finomabbra hangolt emberi cselekedet, emberi „eredmény”. Különösen akkor, ha egy kisgyermek éppen kibontakozó képességei válnak „gyanússá”, azaz valószínűsíthető, hogy egy adott képessége, vagy képességei magasabb szintűek, mint a többi gyereké, mint általában kortársaié.

Mi is az a tehetség?

A tehetség fogalmának körülírásakor mindig kérdés, hogy a tehetség genetikai eredetű-e, vagy a nevelés, a szociokulturális háttér hozza-e ki. A genetikai eredet, az egyes hajlamok megléte feltétele a tehetségnek, ám bizonyított, hogy a szociális környezet - szocio- ökonómiai státusz, a SES -, valamint  a nevelés, a gyermeket ért közvetlen és közvetett, tudatos és tudattalan hatások erősen befolyásolják az esetlegesen szunnyadó tehetség  kibontakozódását.

A tehetség felfedezése eleve egyfajta sajátos érzékenységgel párosul, annak részéről is, aki észreveszi a gyermekben lévő képességet. Ehhez járul hozzá az az akarat, az az elhatározás, és az a megvalósítási mód, amelyek így együtt biztosítják, hogy a gyermek olyan környezetben nevelkedjen, amely segíti a kiugróan jó képességének megnyilatkozását, a személyiség többi aspektusát sem  figyelmen kívül hagyva. A feltételek, amelyek a különleges bánásmód szervezési- és anyagi terheit jelentik már „csak” külön segítő tényezői mindennek.

Nevelési kérdések

A tehetség gondozása azonban nem ilyen egyszerű. Nem mindegy, hogy milyen nevelői attitűd és bánásmód veszi körül az érintett kisgyermeket. A 2-3, majd a 3-7 éves gyerek tehetsége ugyanis - mint már szó volt róla -  éppenhogy „csak” kibontakozóban van, ezért is igaz az, hogy még minden szokásos gyermeki szükséglete adott, amelyek kielégítésére bizony vágyik is.

Minden  kisgyermek szeret és - bármilyen furcsán is hangzik - tud játszani. Még a sérült, eltérő fejlődésű kicsi is, noha az ő játéka, a sérülés típusától és annak mértékétől függően  korlátozott,  más irányú, vagy lassabb. A játék gyermeki szükséglet, ami egyúttal a fejlődés alapja, hiszen a spontán játékban, indirekt módon tanul meg figyelni, másokkal együttműködni, mások információit a sajátja közé beépíteni, beszélgetni, játék közben alakul finommozgása, ha kirakóssal, vagy ilyesmivel játszik, motoros képességei, ha a szabadban játszik, stb.

Azt szokták mondani, kicsit leegyszerűsítve, hogy aki nem tanul meg - mert pl. nem hagynak erre elég időt - játszani, annak a gyermeknek tanulási nehézségei lehetnek. Tehát a jó képességű kicsinek is kell időt-helyet hagyni a játékra, olyan napirendet szükséges szervezni, amelybe ez is belefér. És még sok más is, ami minden gyermek életében jelen szokott lenni: kirándulás, családi-baráti összejövetelek, bábszínház stb.

Fontos a szülő érzelmi támasza is.  A gyerek sikerének  örülni kell, de a veszteséget nem szabad túl komolyan venni még ebben az életkorban. A megmérettetés, a versenyhelyzet teremtése nem kizárt, de a személyiség egyéb tényezőitől függ, hogy  kitehetjük-e a gyermeket a verseny kínálta stressznek, vagy sem. Minél később tesszük ezt meg, annál jobb.

Kényes kérdés a szülői féltékenység, előfordul, hogy a szülő maga szeretné titkon a sikert megélni, mindez  elfojtott ellenérzéseket válthat ki a szülőből saját gyermeke felé.  Jelentős nevelési kérdés a testvérhelyzet is, hangsúlyozandó, hogy a családi egységet, így a testvérek családbeli pozícióját nem gyengítheti a tehetséges kisgyermek jelenléte.

Milyen képességekről is van tehát szó?

• kiemelkedő intellektuális képességek
• kiemelkedő művészi képességek (zene, mozgás, kézművesség, vegyes)
• kiemelkedő pszicho-motoros képességek
• kiemelkedő szociális képességek
• vegyes, több területen kiemelkedő képességek
• egyenlőtlen fejlődésű gyermek, részképességek zavara mellett kiemelkedő képességek
• tehetségcsírák jelei, fel nem fedezett, többnyire hátrányos helyzetű családok gyermekei esetében

Az értelmi képességek különlegessége könnyen követhető, ám nem mindegy, hogy a család kultúrája értékeli ezt vagy sem. A művészi képességekkel ugyanaz a helyzet, különösen akkor, ha a családban addig még nem volt sem zenei tehetség, sem képzőművész, sem sportoló, vagy táncművész. Azt már kevésbé szoktuk tehetségnek nevezni, ha egy kisgyermek „elrendezi” a környezetét, szinte kitalálja a többiek játékát, közvetíti azok vágyait, megszervezi a kis barátai együttes életét. Ők a szociálisan tehetséges gyerekek.

A „csavar” akkor jön elő, ha netán egy kisgyermek sérült, eltérő fejlődésű, ám mégis tehetséges. Pl. köztudott, hogy az autizmus egyik vége, az Asperger-szindróma többnyire kiemelkedő képességekkel párosul. De mindannyian láthattunk már világtalan zongoristát is.

További bonyodalmat okozhat, ha éppen a tehetség ténye okoz viselkedési zavart, ami az eltérő érdeklődésből, a meg nem értettségből, az egyirányú figyelemből alakulhat ki. Nem könnyű a szülőknek, és nem könnyű a pedagógusoknak sem. Marad az egyensúlyteremtés, mint alapvető, ám nem könnyen megteremthető módszer: alkalmazkodunk a gyerekhez, segítjük őt sajátos útján, de tőle is elvárjuk az alapvető együttélési szabályok megtanulást, betartását. Pl. a „tudós” típusú kicsinek megfelelő könyveket, gyereklexikonokat veszünk, de a könyvét lefekvés előtt el kell tenni a polcra, mint  bárki másnak a játékát.

Mi kell a megmaradáshoz?

A tehetség, ha van mód rá, akkor előbújik. De el is tűnik, ha nem párosul egyéb képességekkel. A kitartás, elkötelezettség, belső motiváció, akarat, türelem, figyelemösszpontosítás mind feltétele annak, hogy a  speciális tulajdonság jól begyakorlódjék, ha mindez nincs, „berozsdásodik”.

Márpedig a pici gyerek - igen ritka kivétellel - nem rendelkezik még ezekkel a tulajdonságokkal. Nem is rendelkezhet, már csak életkora miatt sem. Egyvalami tudja ezt  kezdetben pótolni, majd később elővarázsolni: a háttér. Ezzel a gondolattal visszatértünk, szinte keretet adtunk mondanivalónknak.

A dolgok akkor válnak érdekessé, különlegessé, ha van kivel összehasonlítani, ha van kinek megmutatni, ha van, aki örül neki. Ha van segítség, aki támaszt nyújt, ha baj van,  ha van, aki hagyja, ha elfárad a kicsi, ha van, aki engedi őt megmaradni elsősorban gyereknek.