Miért dadog a gyerekem?
Munkám során gyakran fordulnak hozzám elkeseredett, elbizonytalanodott szülők, akiknek egészségesen fejlődő, már ügyesen beszélő gyermekük egyszer csak a szavak első szótagját vagy első hangját ismételgetni kezdi. Úgy érzik, hogy igyekeztek legjobb tudásuk szerint gondoskodni gyermekükről, odafigyeltek a pici minden rezdülésére, és mégis… Valamit elrontottak és szeretnék helyrehozni. Keresik a magyarázatot, a „felelőst”.
Kialakul a dadogás
A dadogás leggyakrabban az összefüggő beszéd kialakulásának idején, kb. két és fél – négyéves kor táján lép fel, attól függően, hogy mikor kezd el a gyermek néhány szavas mondatokban beszélni. Ebben az időszakban számtalan dolog történhet egy kisgyermek életében: közösségbe kerülés vagy váltás, költözés, testvérszületés, kórházi élmény, stb.
Egy-egy esemény még nem zavarná meg a gyerek fejlődését, de ha több dolog is történik egyszerre, vagy viszonylag rövid időn belül, akkor bizonytalanná válhat, nyugtalan lehet, miközben egyre gazdagodó gondolatainak kifejezéséhez még nincs megfelelő mennyiségű szókincse, a beszédhez szükséges artikulációs mozgások kivitelezése pedig még nem elég ügyes. Időre van szüksége, ezért eleinte az utolsó szót vagy a szavak első szótagját ismételgetni kezdi.
A gyereket a megakadások eleinte nem zavarják, ezért sokat és szívesen beszél. A szülő aggódó tekintete, visszajelzése a rossz beszédről azonban megijeszthetik, ettől romolhat a beszéd, esetleg egyre kevesebbet fog beszélni, és leginkább a szavak első hangjánál következik be a megakadás.
Mit vehetünk észre?
A legjobb az lenne, ha a szülő egyáltalán nem figyelne a tünetekre, nem törődne a dadogással, hiszen így biztosan nem segítené elő a beszédhiba rögzülését. Sajnos tudom, hogy ez lehetetlen. Jól megfigyelhető, hogy azokban a helyzetekben, amikor a gyermek másnak a szerepébe bújik - pl. bábozás, szerepjáték - vagy verset mond, énekel, akkor nem dadog.
Vannak napok, amikor folyamatos a beszéd, nincs megakadás, máskor viszont napokig nagyon rosszul beszél a gyerek. Ilyenkor nem ajánlott az okot keresni, mert úgysem lehet pontosan meghatározni, hiszen több dolog egyidejű ráhatásának következménye. Ezek a ciklusok folyamatosan váltogatják egymást, egyre hosszabb ”jól beszélő” időszakot egyre rövidebb „rosszul beszélő” időszak követi, míg végül megszűnik a beszédhiba - kialakulásától számítva kb. másfél év múlva.
Mit tehet a szülő?
- A szülő nyújtson nyugodt, halk, dallamos beszédpéldát!
- Amikor a gyerek megakad beszéd közben, nyugtalan, ismételjük meg természetes, kissé megváltoztatott formában, megkönnyítve a gyerek mondatait! Így időt nyerhet a gondolkodásra, válaszra.
- Ha a kicsi fáradt, beszéltessük kevesebbet!
- Ha a gyermek nyugtalan, sír, kiabál, nyugtassuk kedves türelemmel. Engedjük, hogy a gyerekben az izgalom „lefusson”!
- Énekeljünk, meséljünk, játsszunk közösen!
- Igyekezzünk a gyereket minden feszültséget keltő, félelmet, bűntudatot kiváltó hatástól távol tartani.
- Növeljük az önbizalmát gyakori elismeréssel, dicsérettel!
- Ha a gyerek szenved a beszédhibájától - pl. kétségbeesetten mondja, hogy „nem tudom kimondani” -, akkor igyekezzünk megnyugtatni, hogy ezek a nehézségek majd lassan megszűnnek, és bármiként legyen is, éppen olyan nagyon szeretjük, és nem haragszunk rá.
- Ne mondjuk a gyereknek, hogy dadog! Még akkor se tegyünk ilyen megjegyzést, amikor a kicsi látszólag nem figyel oda!
- Az akadozva, ismételgetve kiejtett szavakat, mondatot ne ismételtessük!
- Ne szakítsuk félbe a beszélő gyereket!
- Ne legyen a kicsi türelmetlen, hangos, ideges jelenetnek szem- és fül tanúja!
- Ne siettessük a gyermeket, ne érezze azt, hogy gyorsan kell beszélnie, cselekednie!
- Ne fárasszuk túl sem szellemileg, sem fizikailag!
Mikor forduljunk szakemberhez?
Mindenképpen érdemes logopédust felkeresni, ha a dadogás jellege megváltozik: pl. mozgásokat végez hozzá a gyermek, nagyon elhúzza az első szótagot, vagy egyre kevesebbet beszél. Nem érdemes várni, ha a családban van olyan személy, aki szintén dadog vagy dadogott korábban, vagy ha a család életében váratlan események történnek, pl. válás, elhalálozás. Akkor is segíthet egy szakember, ha a szülő bizonytalan abban, mit tegyen, hogyan segítse gyermeke beszédfejlődését.
