Idejekorán felismerhető!
A diszlexia-veszélyeztetettségről
Ha egy gyermek akadozva, hibásan olvas, s mellé még csúnyán vagy gyenge helyesírással ír, hamar rámondják, hogy diszlexiás. Pedig manapság diszlexiáról csak akkor beszélünk, ha az olvasásban és az írásban elért eredmények lényegesen elmaradnak a gyermek adottságai alapján elvárható szinttől, és a sok gyakorlás vagy a tanításra fordított idő sem hoz eredményt. Ma már bizonyított tény, hogy minél korábbi életkorban ismerik fel a problémát, annál hatékonyabb a segítségnyújtás.
A diszlexia olvasási zavart jelent, s ebből az is következik, hogy a leggyakrabban csak iskoláskorban derül rá fény. Pedig az érintett gyermekeknek már a korai fejlődésében is számos jelenség figyelmeztet a diszlexia-veszélyeztettségre. Bizonyos részképesség területek nem megfelelő fejlődése elvezethet az olvasás (és az írás) elsajátításának és alkalmazásának zavarához. A látási, hallási, tapintási észlelés pontossága, a mozgás, a figyelem, az emlékezet, a sorrend-tartás képessége, a gondolkodás, a beszéd mind szerepet játszik abban, hogy a betűket, hangokat megfelelően tudjuk kezelni.
A hallási észlelés
Ha a gyermek ép hallás mellett gyakran kérdez vissza, ha lassan dolgozik, ha mindig a másikat figyeli, hogy mit csinál, s nehezen jegyzi meg hallás után a dolgokat, akkor beszédészlelési vagy beszédmegértési zavarra gyanakodhatunk. A beszédészlelési zavarral küzdő gyermek gyakran nem ismer fel beszédhangokat vagy azok összekapcsolódását, illetve nem tud megismételni az elhangzásnak megfelelően hangsorokat. Téveszti a zöngés-zöngétlen hangokat, nem tudja megkülönböztetni a rövid és hosszú magánhangzókat. Ha a szavak, mondatok tartalmát, jelentését nem érti, akkor beszédmegértési zavarról van szó.
A látási észlelés
A színekről, formákról, méretekről, téri helyzetekről, irányokról, kiterjedésről látás útján szerzünk információt. Van, akinek nehézséget okoz az alakfelismerés, a háttérből egy adott vizuális inger kiemelése, vagy az ingerek egységként való érzékelése, azaz egy képi részletnek az egész képben való elhelyezni tudása. Ha nem megfelelő az apró részletek differenciálásának képessége, ez gátolja a hasonlóságok, különbségek felismerését, azaz a betűelemek azonosítását (pl. emiatt fogja keverni a p-b vagy a t-f betűket). Nehézséget okozhat a nagyság, mennyiség, irány, szín szerinti csoportosítás. A vizuális emlékezet és szerialitás zavara gátolja pl. az egy szóban lévő betűk sorrendiségének megtartását, felidézését.
Amikor a mászás kimaradt...
A diszlexiás gyerekek szülei rendre beszámolnak gyermekük csecsemőkori mozgásfejlődésénekeltérő üteméről, vagy arról, hogy valamelyik mozgás kimaradt a fejlődése során, (például a forgás, vagy a kúszás, a mászás, stb.) Később, az óvodáskorban feltűnik a nagymozgás ügyetlensége, koordinációs gyengeségei és a finommozgás fejletlensége, s az iskolában sem sokat változik a helyzet. Általában bizonytalanul mozog, egyensúlyérzékelése zavart, a ceruzafogása görcsös, jó erősen rá is nyomja az íróeszközt, majdnem átlyukasztja a füzetlapot. Nehezen tartja két vonal között az írását, a szem és a kéz együttmozgását alig tudja összehangolni.
Melyik a jobb kezem?
Általában a második életévtől kezdve alakul ki a gyermekben az elsődlegesen használt kéz dominanciája. Ha első osztályban a gyermek még nem döntötte el, jobb- vagy balkezes-e, jó, ha megfigyeljük, hogy különböző tevékenységek végzése közben a kezén kívül melyik lábát, szemét, fülét részesíti előnyben, azaz milyen a lateralitása? Szerencsés, ha keze, lába és érzékszervei mind az egyik oldal: tehát vagy csak a jobb, vagy csak a bal oldal dominanciáját mutatják. Éretlenséget jelez, ha más-más oldali testrészeit, érzékszerveit részesíti előnyben, például ha jobb kezével ír, de mindemellett bal lábbal lép először a lépcsőre, bal füléhez emeli a telefonkagylót és bal szemmel néz át a kulcslyukon. Ilyenkor kevert lateralitásról beszélünk: a gyereknek nincs olyan oldala, amely domináns lenne. Ez a tanulásnál okoz nehézséget. Ha keveri a jobb-balt és a fent-lentet, a betűket is fel fogja cserélni olvasásnál, (b-d, n-u, sz-zs), s a szavakat is rossz irányban olvassa majd, így lesz a „tél”-ből „lét”.
Tájékozódás
A lateralitás mellett a saját testen való tájékozódás is szorosan összefügg a térben való tájékozódással. A test megismerése, a helyes testkép, a testséma kialakulása segít a térbeli helyzet tudatosításában, a tér birtokba vételében. Ha önmagán nem tud eligazodni a gyermek, akkor a térben sem fogja tudni, melyik az alatta, fölötte, jobbra, balra, és ezt síkban még kevésbé tudja leképezni. Általában a sorrendiséggel is problémái lesznek. Ezért aztán az olvasásban, írásban (sőt a számolásban is!) nehézségek léphetnek fel. Nem tudja tartani az irányt, nehézségei vannak a balról jobbra való írásban, betűket cserél fel, a hosszabb szavak olvasásában, írásában bizonytalan. (A tükörírás kifejező megnyilvánulása ennek a problémának.) Az időben szintén nehezen tájékozódik; van, akinek negyedikben is gondot okoz, hogy csütörtök holnap lesz-e vagy tegnap volt.
Hogyha ezek közül a jelenségek közül többet felismerünk gyermekünknél, érdemes a Nevelési Tanácsadó szakemberének segítségét kérni akkor is, ha az iskolában nincsenek feltűnő olvasási problémák. Sok gyermek ugyanis intelligenciájával kompenzálja az olvasási nehézségeket, és a diszlexia tanulmányokat hátráltató hatása csak egy magasabb szint elérésénél, harmadik vagy akár ötödik osztályban jelentkezik. S időben megkezdett fejlesztéssel ez megelőzhető!
