A diszlexia megelőzhető!
A diszlexia-prevencióról
A tanulási zavarok kialakulása szempontjából nagyon fontos szerepe van a megelőzésnek. Amikor énekelünk, mesélünk, rajzolunk, futkározunk, játszunk a gyermekünkkel, tudattalanul is „fejlesztjük” őt. Ám a leggondosabb nevelés ellenére is előfordulhat, hogy a gyermekről kiderül az óvodában, hogy egy-egy területen fejlődési nehézségekkel küzd...
Amikor a gyermek óvodába kerül, a társai között válhat láthatóvá, hogy hozzájuk képest egyes részképességei gyengébbek: például bizonytalanul mozog, tájékozódási problémái vannak, gyenge a látási, hallási vagy tapintási észlelése, nem megfelelő a nyelvi fejlődése, fejletlen a finommozgása, vagy nagyon könnyen elterelődik a figyelme. Ilyenkor, ha nem nagy a baj, az óvónő maga is meg tudja oldani a problémát; sokszor a jól megválasztott fejlesztőjátékok is segítenek. Ha nem érzi elég kompetensnek magát, megfelelő szakemberhez, fejlesztőpedagógushoz, logopédushoz irányítja a szülőt. Általában ötéves korban a legtöbb óvodában diszlexia-előrejelző szűrést végeznek. Akinél diszlexia-veszélyeztetettségre utaló jeleket találnak, megelőző terápiát kezdenek el, ami döntően Meixner Ildikó diszlexia prevenciós módszerével történik.
Mi is az a diszlexia prevenció?
Meixner Ildikó abból indult ki, hogy egy diszlexiásnak mondott gyermeknek sokkal hosszabb időre van szüksége az olvasás-írás elsajátításához, mint a többieknek. Ezért, ha már az óvodában felvetődik a diszlexia veszélyeztetettség gyanúja, célszerű az időt már az óvodáskorban kihasználni, és megfelelő előkészítő szakasz után elkezdeni az olvasástanítást. A diszlexia prevenciós terápiának lényeges része tehát a sokoldalú képesség-, készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felébresztése, majd ezek alapján az olvasás tanítása. Alapelve a fokozatosság, és az olvasástanításhoz megfelelő hosszúságú idő biztosítása.
A terápia két fő részből áll: egy fejlesztési szakaszból és magából az olvasástanításból. Az előkészítő szakaszban nagy hangsúly esik a beszédfejlesztésre. A beszédszervek mozgásának tudatosítása az ajakmozgások megfigyelésével indul (hogyan kerekítjük az á-t), a hangszalagok rezgésének megtapasztalásával folytatódik, („morgó”-zöngés, vagy nem „morgó”-zöngétlen mássalhangzók), és később azt is el tudják mondani a gyerekek saját szavaikkal, mi történik a szájukban egy-egy hang ejtésekor. Fontos szerepe van a szókincs gyarapításának, a mondatalkotás gyakorlásának, a téri tájékozódás, a ritmushoz kapcsolódó készségek, a mozgás, az észlelés fejlesztésének. Amikor a gyermek már biztonsággal mozog ezeken a szinteken, elkezdődhet az olvasás- írástanítás. Az olvasástanítás során először a betűket tanulják meg, a hagyományostól eltérő sorrendben, majd azok összeolvasása révén a szótagok, a szavak, végül mondatok olvasása következik.
Az iskolaválasztásról
Amennyiben a gyermek az óvodában diszlexia prevencióban részesült, és részképességei olyan sokat javultak, hogy eleget tud már tenni az általános iskolai követelményeknek, akkor is ajánlatos a további logopédiai, fejlesztő pedagógiai megsegítés. Ugyanakkor tanácsos olyan osztályt választani, ahol hagyományos, szótagolós olvasástanítás folyik. Súlyosabb esetekben olyan iskolát érdemes keresni, ahol logopédiai osztályt indítanak. Itt az esetek döntő többségében Meixner Ildikó diszlexia prevenciós módszerével tanulnak olvasni a gyerekek, s emellett folyamatos logopédiai ellátást kapnak. A legsúlyosabb esetekben a szakember beszédjavító általános iskolai elhelyezést is javasolhat. Akad néhány alapítványi iskola, amelyben célzottan foglalkoznak diszlexiás gyerekekkel.
