SNI - ami a bűvös betűszó mögött van
Szakértői Bizottság, sajátos nevelési igény, szakértői vélemény... mindezeket a szavakat átugorjuk az újságok hasábjain, s csak akkor válnak fontossá, ha magunk is érintetté válunk. Ha kiderül gyermekünkről, hogy hiperaktív, vagy a hallásával vannak komoly gondok, vagy éppen tanulási zavarral küzd, s ellátásához szükség lenne a diagnózist igazoló papírra. Az sem mindegy, hogy manapság, amikor a felvételinél többletpontok illetik meg a sajátos nevelési igényű diákokat, időben gondoskodunk-e az ehhez szükséges szakértői véleményről.
Magyarországon a „sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló” kifejezést 2003-ban, a Közoktatási törvény aktuális módosításában használták először, felváltva a „fogyatékos tanuló”, illetve a „más fogyatékos tanuló” kategóriákat, amit addig az eltérő fejlődésű, s éppen ezért többletszolgáltatásokat igénylő gyermekek megnevezésére használtak. Meghatározták azt is, hogy kiket sorolnak az SNI kategóriába. 2007-ben újrafogalmazták, mi lehet a sajátos nevelési igény megállapításának alapja. Nagyon fontos világosan látni ezeket a változásokat, mert a gyakori módosítás az érintett családok és iskolák életében nem ritkán bizonytalanságot, zavart okoz. Lényeges, hogy csak a szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleménye alapján lehet a gyermeket az SNI kategóriába besorolni. Azt is érdemes tudnunk, hogy az SNI orvosi vagy pszichológiai értelemben nem diagnosztikus kategória, hanem az oktatás területén való többletjogosultságok biztosítása érdekében bevezetett fogalom. Érvényesítésével az iskolát a gyermek után többletforrások, a gyermeket pedig tanulmányai sikeres folytatásához többletjogok illetik meg.
:
A „sajátos nevelési igényű” jelzőt először Nagy-Britanniában az 1970-es évek végén, a speciális osztályokban tanuló gyerekek ellátását felmérő Warnock bizottság jelentésében használták. Később, 1994-ben a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséről, oktatásáról a spanyolországi Salamancában világkonferenciát rendeztek, amely utat nyitott az integrációs törekvések felé.
A szabályozás célja az, hogy a gyerekek az állapotuknak, helyzetüknek megfelelő ellátáshoz, foglalkozáshoz, oktatáshoz hozzáférjenek. Így joguk van arra, hogy különleges gondozás keretében megfelelő gyógypedagógiai, pedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljenek, mégpedig a korai fejlesztés, az óvodai, iskolai nevelés és oktatás, illetve a fejlesztő felkészítés keretein belül. A szakértői bizottságok szerepe ebben kulcsfontosságú: feladatuk, hogy javaslatot tegyenek a konkrét ellátásra, annak módjára, formájára, helyére, s hogy megvizsgálják az adott intézményben a különleges gondozáshoz szükséges feltételek meglétét.
A probléma felismerésétől az ellátásig
A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatát közvetlenül a szülő kérésére is végezheti el, de többször fordul elő, hogy az oktatási intézmény, a Nevelési Tanácsadó, a családsegítő, a gyermekorvos vagy a védőnő (a szülő beleegyezésével) fordul a bizottsághoz. Itt egy több szakemberből álló team: pszichológus, orvos (gyermekpszichiáter és/vagy neurológus), gyógypedagógus komplex vizsgálatát követően, a diagnózis alapján kimondják a sajátos nevelési igényt, vagy pedig kizárják azt.
A vizsgálat eredményéről szakértői vélemény készül, s amennyiben a sajátos nevelési igényt megállapítják, a gyermeket nevelő iskola jogosulttá válik a gyermek helyzetét javító jutattásokra: ilyen a megemelt normatív támogatás, amelyet az intézmény igényelhet. (Ezt a köznyelv fejkvótának hívja; például az idegrendszeri eredetű diszlexiás gyerekek esetében kétszerese a normál összegnek). További kedvezmény, hogy az érintett tanulót az osztálylétszám szempontjából 2 tanulónak számítják, s így csökkentett osztálylétszámot tudnak biztosítani az sni gyerekekkel (is) foglalkozó osztályokban.
Különleges ellátás
A szakértői véleményben javaslatot tehetnek a gyermek különleges ellátására: a kötelező rehabilitációs foglalkozásokra, azok heti idő keretére, az ellátást biztosító, megfelelő képzettségű szakemberre, az ellátásba bekapcsolódó pedagógiai szakszolgálatokra, stb. Megfogalmazhatnak ajánlásokat a szülő, az intézmény vagy a pedagógus felé, amely az alkalmazandó pedagógiai módszerekre, bizonyos tantárgyak vagy tantárgyrészek látogatása alóli mentesítésre vagy a magántanulói jogviszonyra vonatkozik. A szakértői bizottság javaslata alapján az iskola vezetője adhat felmentést egyes tárgyak, tantárgyrészek értékelése és minősítése alól (például diszlexiánál a helyesírás osztályozása alóli felmentés), vagy engedélyezheti a számonkérés módjának megváltoztatását (például csak szóbeli felelés biztosítása). A továbbtanulás szempontjából lényeges, hogy a tanulók az érettségi tárgyakból is kérhetik a mentesítést. Például diszkalkulia esetén, a matematika helyett más vizsgatárgyat választhatnak.
Hová járjon?
A szakértői bizottságnak joga és kötelessége a megfelelő oktatási intézmény(ek)re javaslatot tenni az SNI-vé nyilvánított gyermek számára. Ez, a gyermek állapotától és szükségleteitől függően, lehet a fogyatékosság típusának megfelelő speciális intézmény éppúgy, mint egy megfelelő tárgyi-személyi feltételek mellett integráló iskola. A szülő dönthet arról, hogy a felajánlott iskolák közül melyikbe viszi gyermekét. (Akadt olyan eset, amikor a szakértői bizottság egy mozgáskorlátozott kisfiúnak a Mozgásjavító Általános Iskolában való elhelyezését javasolta, az anya ellenben úgy gondolta, hogy egy általa elfogadó légkörűnek megismert általános iskolába viszi inkább, ahol azután a kisfiút sikeresen integrálták.) Más esetekben azonban, ha a szülő többedszerre sem jelenik meg a vizsgálaton, vagy döntése nagyon ellentétes a gyermek érdekeivel, államigazgatási útra terelődhet az ügy. Az önkormányzat jegyzője kötelezheti a szülőt arra, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetve hogy a szakértői vélemény alapján a kijelölt intézménybe írassa be gyermekét.
A szakértői bizottság utazótanári hálózat szervezésével segítheti a sajátos nevelési igényű gyerekek ellátását. Ebbe többek között beletartozhat a korai fejlesztés és fejlesztő felkészítés az otthonukban nevelkedő súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek ellátására, de a tanulási, magatartási zavarral, enyhe értelmi fogyatékossággal élő, integráltan nevelkedő gyermekek, tanulók gyógypedagógiai ellátása is.
A bizottság bizonyos időszakonként felülvizsgálatot végez, amelyet a gyermek korától és a probléma jellegétől függően egy-két-három évenként ismételnek meg.
Hogyan döntsek?
Amikor a szülő megkapja az SNI szakértői véleményt, sokszor nehéz eldöntenie, hogy gyermekét szegregált vagy integrált oktatási intézménybe vigye-e. A szegregált iskolákban a fogyatékosság-csoportok szerint elkülönített formában, míg integrált oktatás esetén a normál oktatási rendszerben, a többi gyerekkel együtt nevelkednek az SNI gyerekek. A választásban sok múlik a gyermek állapotán, de a szülői attitűdön is. Bár manapság egyre nagyobb teret nyer az integráció elve, s ez a szülők döntéseiben is mind inkább megjelenik, továbbra is lesznek olyan gyermekek, akiket nem lehet integrálni. A szakértői bizottság segít a döntésben, amikor kijelöli a gyermek számára a diagnózis alapján javasolt iskolákat. Van, amikor a szülő kifejezetten szeretné, hogy gyermekét integrált körülmények között oktassák, s már meg is van a kiválasztott iskola. Ilyenkor érdemes elvinni a gyermek integrálását vállaló iskola befogadó nyilatkozatát. A hivatalos javaslatot azonban, a befogadó nyilatkozatot figyelembe véve, ilyenkor is a szakértői bizottság adhatja meg.
Mire figyeljek?
Az iskola kiválasztásánál jó, ha megérdeklődjük, hogy az alapító okirat tartalmazza-e az integrációval kapcsolatos feladatok vállalását. Az sem mindegy, hogy konkrétan melyek ezek a feladatok, hiszen az iskolák általában a fogyatékosság jellege szerint határozzák meg, hogy milyen gyerekeket fogadnak be. A gyermek után járó megemelt normatíva csak akkor jut el az iskolát fenntartó önkormányzathoz (s onnan jó esetben az iskolához), ha a gyermek sajátos nevelési igényének megfelelő ellátás szerepel az alapító okiratban! Kérdezzünk utána annak is, hogy az iskola alkalmaz-e megfelelő szakembereket (fejlesztő pedagógust, logopédust, egyéb területen végzett gyógypedagógust, utazó tanárt), akik a gyermek ellátását segítik, illetve biztosítja-e a megfelelő rehabilitációs foglalkozásokat.
Ha az alapító okirat nem tartalmazza az integrált nevelés feladatát, az iskola akkor sem kap emelt normatívát, ha a gyermek szakértői véleménnyel rendelkezik. Ebben az esetben az iskola nem tud gyógypedagógust alkalmazni vagy speciális foglalkozásokat biztosítani, ami pedig az SNI gyerekeknek törvény adta joguk lenne. Az ilyen, spontán integrációt megvalósító helyeken hiába dolgoznak gyakran kiváló szellemű, nyitott pedagógusok, a szakszerű ellátás hiánya gondot okozhat a gyermek fejlődésében. Ugyanakkor sajnos az is előfordul, hogy az alapító okirat megfelelő, de az ebben rögzített feladatokat nem látja el maradéktalanul az integrációra vállalkozó intézmény. Fontos tehát alaposan körüljárni a kérdést, mielőtt döntenénk sajátos nevelési igényű gyermekünk iskolázásáról.
:
A sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat integráltan nevelő, oktató intézmények országos listáját a Közoktatási Információs Iroda honlapján lehet megtekinteni.
