Mi lesz az OKJ-s képzések helyett?

Mivel hozzászoktunk, hogy az oktatásban minden változtatás a központosítást, a tanszabadság korlátozását, a pénzek lenyúlását szolgálja, a kormánykritikus média itt is hasonló célokat sejtett a háttérben. Ebben az esetben azonban árnyaltabb a kép.

Az állam által elismert szakképesítések jegyzékének „újraszabását”, az iskolában tanulható, széles alapozású szakmák kiemelését, külön kezelését a szakképzési szakemberek és a gazdaság szereplői is támogatják, csakúgy, mint a felnőttképzés rugalmasabbá tételét is. Az, hogy ezt az új jegyzéket nem hívják OKJ-nak, biztosan zavart okoz majd, hiszen mára már közismertté vált az OKJ szakképesítés fogalma. Az, hogy az alapszakmákat csak iskolai rendszerben lehet majd tanulni, nem okoz gondot, ha a tárca ígéretéhez híven gondoskodnak a felnőttek előzetes tudásának beszámításáról, és lehetővé teszik a rugalmasságot a tananyag és a tanulásszervezés terén.

Az azonban nagy probléma, hogy az átalakításra – mint a szakképzés küszöbön álló átalakítására általában – túlságosan gyors tempóban, kellő előkészítés és ellenőrzés nélkül kerül sor, és az új rendszerre való érdemi felkészülésre sem áll majd rendelkezésre elég idő. Hab a tortán, hogy a humán szakmák esetén még az sem látszik, hogyan is fogják – és egyáltalán fogják-e – meghatározni a jegyzékbe kerülő szakképesítéseket. Az átalakítást az ITM (a Palkovics vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium) és a gazdasági kamara vezényli le a gazdasági szereplők bevonásával. Míg az agrártárca hasonló rendszerben kezeli a szakképesítéseket, tudomásunk szerint az EMMI-vel nincs semmi megállapodás.

Egy elavult rendszer

Az Országos Képzési Jegyzék 1993-ban váltotta fel a szakmunkásképzési, technikus és szakközépiskolai képesítések jegyzékét. Az OKJ a korábban csak iskolában tanulható „komoly” szakképesítések mellett számos ezekre épülő specializációt és hosszabb-rövidebb idő alatt megszerezhető egyéb szakmai képesítést is tartalmazott, a benne szereplő állam által elismert szakképesítések száma megközelítette az ezret.

Az OKJ nagy érdeme a kimeneti szabályozás: minden szakképesítéshez szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) tartoznak, ezeket a követelményeket kérik számon a szakmai vizsgán – függetlenül attól, hogy ki hol tanulta a szakmát, iskolában vagy tanfolyamon – sokáig több szakképesítésből még képzésben való részvétel nélkül, egyéni felkészülés után is le lehetett vizsgázni.

Bár az OKJ már negyedszázada létezik, a benne lévő szakmák listája gyakran változott, és többször megváltozott a jegyzék szerkezete is. Ez meglehetősen nehézzé tette a tanulni vágyók és a szakképzett munkaerőt kereső munkáltatók helyzetét.

Míg az alapszakmák esetén a stabilitás az érték, a gazdaság változásával szükségessé váló speciális ismeretek esetén az a cél, hogy az új képzéseket gyorsan be lehessen vezetni.

Az ilyen végzettségeknél az OKJ-ba kerülés nehézkessége akadályozza az igényekhez való rugalmas igazodást. Ezt az érvet a jegyzék eltörlését bejelentő helyettes államtitkár is felhozta a változtatás mellett.

Zavart okozott a szakképzettség fogalmának az értelmezése is. Az OKJ bevezetése óta az is OKJ szakképesítéssel rendelkezik, aki egy 60 órás emelőgépkezelő tanfolyam után vizsgázott le, és az is, aki három vagy öt éves nappali képzés után valamilyen hagyományos vagy új szakmából tett sikeres szakmai vizsgát.

Az állam által szabályozott és elismert szakképesítések száma más országokban lényegesebb kisebb, mint nálunk. A hazai nagy szám (a jelenlegi jegyzékben csaknem 500 szakképesítés és kb. 150 részszakképesítés szerepel) a magyar társadalom „papírfétiséből” következik (amiről nincs papírod, azt nem tudod), valamint abból, hogy minden ágazat, szakterület a hozzá tartozó OKJ szakképesítések számával akarja igazolni saját jelentőségét.

Ezzel összefüggésben a magyar OKJ túlságosan specializált: míg a német képzési jegyzék pl. csak egy asztalos képesítést tartalmaz, addig a magyar OKJ-ban asztalos, műbútorasztalos és asztalosipari szerelő is szerepel. Ez, megtoldva azzal, hogy a tanulók 14 éves korban választanak szakmát, és a szakmunkásképzésben gyakorlatilag csak a választott szakma kompetenciáit sajátítják el, az egyszer használatos, eldobható szakmunkások Parragh-féle modelljének kedvez.

Az OKJ szakképesítések számának csökkentését időről időre célul tűzték ki. Különböző hosszúságú listákat irányoztak elő – az előirányzatokat azonban nem, vagy csak formálisan tudták megközelíteni.

Szakképesítések a Szakképzés 4.0 stratégiában

A tavasszal nyilvánosságra került Szakképzés 4.0 stratégia maximum 200 szakképesítést tartalmazó szakképesítés-jegyzéket, „alap-OKJ-t” jelölt meg célként.

Az új jegyzékben csak a hagyományos értelemben vett, széleskörű szakmai ismereteket tartalmazó szakképesítések szerepelnek majd. Egy-egy ágazaton belül minden szakma megszerzéséhez azonos alapkészségeket kell megszerezni. Az iskolai képzés az ágazati alapozással kezdődik majd, ami legalább ágazaton belül lehetővé teszi a szakmák és az iskolatípusok közötti átjárást.

Ez nagyon fontos változás, hiszen a magyar iskolarendszerben a tanulóknak 14 éves korban kell eldönteni, hogy szakmát és érettségit adó ötéves vagy csak szakmai végzettséget adó hároméves képzésben kívánnak tanulni, és a szakterületet is ebben az életkorban kell kiválasztaniuk, és az eddigi rendszerben nem volt lehetőségük választásuk korrigálására.

A többi, felnőttképzésben tanulható szakképesítést nem fogják szakképesítésnek hívni, ez nem lesz része az állam által elismert szakképesítések jegyzékének, azonban ezeknek is standardizált követelményei lesznek, amelyeket egy szabályozott eljárásban el kell ismertetni, így világos lesz, hogy az ezeket megszerzők milyen tudással rendelkeznek.

A cikk teljes terjedelmében a merce.hu -n olvasható.