Középiskola-választás, pályaválasztás

A választást nagyon sok tényező befolyásolja, s ráadásul ezek közül mindegyiknek vannak pszichés vonatkozásai. Érdemes ezekre is gondolni, mert bekerülhet ugyan gyermekünk az általunk kívánatosnak tartott középiskolába, azt azonban el is kell végeznie. S ha ehhez nincs meg, s nem sikerül felkelteni a gyermek motivációját,  könnyen szenvedéssé válhatnak a középiskolás évek.

Nyolc osztály – hat osztály – négy osztály

Egyre korábbra tolódik a döntés, hiszen már 10 és 12 éves korban is lehet középiskolába menni, így az is döntéssé válik, hogy menjünk-e vagy maradjunk. A nyolc osztályos gimnáziumot annak a gyereknek érdemes megpróbálni, aki könnyen megbirkózott az eddigi iskolai feladatokkal, a tanulásban nem igényel sok segítséget, és könnyen beilleszkedik a közösségbe. S ami a legfontosabb: ő is menni akar.

A gimnázium magasabb követelményeket támaszt, még akkor is, ha megpróbálnak közelíteni az általános iskola felé. A gyerekek többségének romlik a tanulmányi eredménye; ez lehet átmeneti, de lehet végleges is. Az eddigi jó tanulónak most hasonló képességű mezőnyben kell megállnia a helyét. Ráadásul hirtelen rengeteg változást kell feldolgoznia: be kell illeszkednie egy új közösségbe, át kell állnia a felső tagozat több tantárgy-több tanár rendszerére, hozzá kell szoknia az új környezethez, ahol ráadásul kizárólag nála idősebbek vannak. Érdemes mérlegelni, hogy a gyermek hogyan képes feldolgozni azt, ha kudarc éri: elkeseredik, vagy nagyobb erőfeszítést tesz? Milyen könnyen illeszkedik be az új közösségbe, s milyen a tanulási motivációja?

Ha gyermekünk jól tanul ugyan, de több segítséget igényel, vagy ha bizonytalan abban, el akar-e menni az osztályából, esetleg nehezebben viseli az egyszerre bekövetkező több változást, akkor inkább várjunk, s próbáljuk majd meg a hat osztályos gimnáziumot.

Gimnázium, szakközépiskola vagy szakiskola?

Fontos szempont, hogy reális legyen a szülők iskolaválasztása – vagy inkább javaslata –, mert a végső választást a gyermekre kellene bízni. Optimális lenne, ha a képesség és az érdeklődés alapján választanánk pályát, iskolát; a döntő szempont azonban mégis a tanulmányi eredmény.

A gimnáziumot a jól és könnyen tanulók választják, akik tovább szeretnének tanulni. A szakközépiskolát hagyományosan a középmezőny választja, mert így az érettségi mellé szakmát is kaphat a gyermek, könnyebben találhat munkát, ha egyelőre nem is tanul tovább. Az utóbbi években némiképp változott ez a trend, s megjelentek a legambíciózusabb diákokat vonzó, kiefjezetten magas követelményeket támasztó szakközépiskolák. Főleg az informatikai és gazdasági (kéttannyelvű) képzéseket választják a kiváló adottságú, s korán kialakult érdeklődésű gyerekek. Szakképző iskolába a tanulmányi eredmény szempontjából alsó harmadba tartozó gyerekek mennek.

A középiskolába felvételizni kell, s ez nem igazán enged eltérést a tanulmányi eredményen alapuló választástól. Mégis törekedni kell arra, hogy megtaláljuk azt az intézményt, amely a gyermek érdeklődi körébe tartozó képzést folytat, és adottságainak megfelelő követelményeket támaszt.

Közel vagy távol?

Az utazás, az iskolába való eljutás sok időt elvehet a gyermektől, s így kevesebb jut a tanulásra, pihenésre. Az ingázás akadályozhatja az esti programokra való visszajutást, sőt a szakkörökön, edzéseken való részvétel is nehezebbé válhat, hiszen a menetrend a tanítás kora délutáni befejezéséhez igazodik. Így sok mindenből kimaradhat a gyerek, hacsak a szülők nem vállalják az időnkénti utaztatást. A középiskolások számára nagyon fontos a kortárscsoport, sokat beszélgetnek, igénylik a társas együttlétet, amiből az ingázó gyermek könnyen kimaradhat. (Mielőtt az iskoláról döntenénk, járjunk utána a közlekedés lehetőségeinek, és hogy a lakókörnyezetünkből ingázó gyerekeknek milyen tapasztalatai vannak e téren.)

A nagy távolságra lévő, országos beiskolázású középiskolákban kollégiumi elhelyezés is lehetséges. Amikor ilyen iskolaválasztást fontolgatnak a szülők, fokozottan figyelembe kell venni a gyermek személyiségét, kapcsolódási képességét, önállóságát, szüleihez való kötődését. A kollégium nagyobb önállóságot igényel a gyerektől, ugyanakkor az alkalmazkodóképességét, a szabályokhoz való alkalmazkodásának, azok elfogadásának képességét is megkívánja. A kollégista idejét beosztják, meghatározott időben kell tanulnia, az elérhető kedvezményeket általában tanulmányi és magatartási elvárásokhoz kötik. A kollégiumi közösségbe való beilleszkedés pedig jó szociális érzéket követel meg.

Mire figyeljünk még?

A megfelelő iskola kiválasztásába mindenképpen vonjuk be a gyermeket is, figyeljünk arra, ő hova szeretne menni. Ahogy a szülői választást jelentősen befolyásolja az, hogy mit hallott/olvasott az adott iskoláról, ugyanúgy a diákok is megbeszélik egymás között, ki hova szeretne menni, és miért éppen azt az iskolát választotta. Egybeesés esetén nincs is probléma. A baj akkor kezdődik, amikor eltérés van a szülői elvárás és a gyermeki szándék között. Ilyenkor mindenképpen jó, ha a szülők gyermekükkel együtt elmennek a kérdéses iskolákba, megtapasztalva a közlekedési lehetőségeket, az iskola légkörét. Ezt minden esetben javaslom az iskolaválasztás előtt állóknak még akkor is, ha szülők-gyermekek teljes egyetértésben döntöttek. Ne a felvételi napján lássa először gyermekünk leendő iskoláját, mert könnyen lehet, hogy a valóság jelentősen eltér az elképzelttől.

S végül a legfontosabb: adjuk meg gyermekünknek a választás, majd a döntés lehetőségét. Alternatívákat kínáljunk, érveket sorakoztassunk fel, adjunk lehetőséget a tapasztalatok szerzésére, s ne érzelmi alapon próbáljunk hatást gyakorolni a döntésére, s főként ne döntsünk helyette! Ne feledjük, az első komoly döntések egyike a középiskola választása – s bár van lehetőség a módosításra – a döntés folyamatával mintát adunk a gyermekünknek.