Egységes írásbeli a középiskolákba

:

A középiskolai felvételi története

:

A kilencvenes évek elején a középiskolába jelentkezőknek csak egy kisebb része tett felvételi vizsgát: azok, akik valamilyen speciális képzési programot választottak. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok terjedésével a középiskolába való bejutás több időpontban is lehetségessé vált: 10, 12 és 14 éves korban. Az iskolák között erős versenyhelyzet alakult ki; egyes intézményekben olyan nagyarányú lett a túljelentkezés, hogy mindenképpen szükség volt valamilyen szelekcióra. Ezt az iskolák saját hatáskörükben kidolgozott felvételi vizsgákkal oldották meg.

Ahány iskola, közel annyiféle felvételi vizsga – nagyjából ez a helyzet állt elő a kilencvenes évek végére. Márpedig a legtöbben nemcsak egy iskolába adnak be jelentkezést! Ezt a helyzetet mérlegelve, az 1999/2000-es tanévben a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körében bevezették a központi felvételi vizsgát, elsősorban azzal a céllal, hogy a diákokat tehermentesítsék a több iskolában történő, eltérő felvételik terhe alól.

Az egységes írásbeli vizsga tartalmát és formáját az Oktatási Minisztérium szabta meg. A matematikai és szövegértési teszt elkészítésekor azt az elvet igyekeztek érvényesíteni, hogy a diákok eredménye a lehető legkevésbé függjön szociokulturális hátterüktől, sokkal inkább azt mutassa meg az eredmény, milyen „tanulási potenciál” rejlik az adott tanulóban.

Hatott-e mindez a bekerülési esélyekre?

Amennyiben az új felvételi valóban egy családi háttértől független képességet mér, akkor feltételezhetően kiegyenlíti az esélyeket, és ezzel csökken a hat- és nyolcosztályos, illetve hagyományos négyévfolyamos gimnáziumok között a tanulói összetétel különbsége. Ehhez képest mi történt? A főiskolai és egyetemi végzettségű szülők aránya 2000 és 2005 között a 6- és 8 osztályos gimnáziumi programokon 3%-kal nőtt, miközben ugyanezen végzettségű szülők aránya a normál gimnáziumi programokon 2%-kal csökkent.

Miután nincsenek adataink a központi vizsga bevezetése előtti állapotról, elhamarkodott lenne azt mondani, hogy ez a beavatkozás éppen szándékával ellentétes hatást ért el, és tovább növelte a kétféle gimnáziumi program közötti különbséget. Az az állítás viszont megkockáztatható, hogy a beavatkozás, úgy tűnik, nem változtatta meg (azaz nem tette kiegyenlítettebbé) a szerkezetváltó gimnáziumok összetételét. 

Vajon miért nem változott a tanulói összetétel?

Erre logikai úton is adható válasz. A felvételi teszt maga központilag egységes kompetenciateszt az 1999/2000-es tanévtől kezdődően. A kompetenciateszt bevezetése mögött meghúzódó szándék az volt, hogy a középiskolába jelentkezők azonos eséllyel pályázzanak a középfokra, és a legjobb iskolákba valóban az arra érdemesek jussanak be, nem pedig azok, akiknek a szülei meg tudják fizetni a külön tanárokat. Ezért nem ismeretekre kérdeznek rá a felvételin, hanem olyan logikai képességeket vizsgálnak, amelyek elvileg függetlenek a családi háttértől és a tanuló „valódi” képességeit mutatják.

Ugyanakkor a szociológiai felmérések nem azt tanúsítják, hogy az elitiskolák tanulói összetétele megváltozott volna, és ezek az iskolák nyitottabbá váltak volna a szerényebb kulturális és társadalmi tőkével rendelkező rétegek gyermekei számára, sőt. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a logikai készségek sem teljesen függetlenek a család kulturálistőke-ellátottságától. Másrészt, itt egy olyan új típusú felvételi vizsga jelent meg az oktatási rendszerben, amelyre a magyar iskola egyáltalán nem készít fel. Így a kompetenciatesztek megoldásához szükséges készségek begyakorlása (mert mint minden készség, ez is fejleszthető természetesen), csak az iskolán kívül történhet. Ahhoz, hogy ezt felismerje valaki, és hogy erre erőforrásokat mozgósítson, megfelelő rálátással kell rendelkeznie az iskolarendszer működésére. A megfelelő információkkal és erőforrásokkal inkább rendelkeznek a társadalom elit csoportjai, mint a többi csoport.

Az általános iskola ugyanakkor egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a gyerekeket felkészítse a szerkezetváltó gimnáziumokban való továbbtanulásra, hiszen ezzel elveszíti legtehetségesebb tanulóit, ráadásul az intézmény finanszírozása nehezebbé, az iskola jövője (benne a pedagógusé is) bizonytalanná válik. Azok a gyerekek viszont, akiknek családjában a kulturális és társadalmi tőke csekélyebb, csak az iskola segítségével tudnának felkészülni egy ilyen vizsgára. Így pedig éppen azok kerülnek hátrányos helyzetbe, akiknek a kitörésre az egyedüli lehetőséget a magas színvonalú oktatás tudná biztosítani. A hagyományosan ismeretközpontú magyar oktatás révén ők inkább egy tantárgyi tudásra épülő felvételi vizsgára vannak felkészítve. Ha pedig sem a felkészültségük, sem információjuk nem megfelelő, nagyon rosszak az esélyeik a megmérettetésen. Ezen felül a felvételi vizsgának igen domináns részévé vált a szóbeli, ahol a viszonylag széles ponthatár lehetővé tette, hogy a tanári közösség azokat vegye fel, akik „beleillenek” az iskolába. Így tehát a szerkezetváltó gimnáziumokba történő központi, kompetencia alapú felvételi vizsga éppen hogy nem növelte az elitgimnáziumokba való bekerülés esélyét a hátrányosabb helyzetű tanulók részére.

A középiskolai felvételi változásai

Az írásbeli felvételiztetés rendszerében az első szigorítás az volt, amikor a 2002/2003-as tanévtől kezdődően a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok csak akkor szervezhettek felvételi vizsgát, ha legalább másfélszeres volt a túljelentkezés (az előző három év átlagában). A központilag szervezett írásbeli vizsga azonban csak egy lehetőség volt az iskolák számára, nem pedig a felvételi eljárás kötelező része. A középiskoláknak csak mintegy harmada írta elő ezt a tesztet a felvételizőinek, jelentősebb részük a központi írásbeli mellett vagy helyett saját felvételi vizsgát szervezett. De a központi tesztet előíró iskolák jó része is szervezett házi írásbeli és/vagy szóbeli vizsgát is, és ezek súlyát egyénileg kombinálták. Jól láthatóvá vált, hogy a központi írásbeli nem váltotta be azt a reményt, hogy csökkentse a felvételizők terheit.

Ebben jelentett változást a jelenlegi tanévtől érvényes szabályozás. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban megszűnik a szóbeli felvételi lehetősége, és az írásbeli vizsgát is magas túljelentkezéshez kötik. A kilencedikeseknél pedig megszűnik a helyi írásbeli lehetősége (lásd részletesen Változik a középiskolai felvételi című cikkünket).

Tanácsok szülőknek

Habár általános vélemény, hogy a tesztre tanítás nem célravezető, azért a középiskolai felvételire érdemes egy kicsit felkészülni. Ehhez egyrészt meg lehet nézni a felvételi feladatlapokat, és egyet-kettőt érdemes is megmutatni otthon a gyereknek. A tesztek ugyanis újszerűek lehetnek a számukra, amelyek az iskolában látott feladatlapoktól eléggé eltérnek. Miután a vizsgán időre kell megoldani a feladatokat, nem árt próbaképpen időre kitölteni ezeket a lapokat. Persze ne frusztráljuk a gyereket azzal, hogy ezer tesztet oldatunk meg vele, ezzel úgysem tudjuk többszörösére növelni a teljesítményét. De egészen biztos, hogy hátrányba kerül a diák akkor, ha a felvételi vizsgán találkozik először ilyen jellegű feladatokkal, ráadásul az idejét sem tudja beosztani.

Vannak olyan középiskolák, amelyek fizetős előkészítő tanfolyamot is hirdetnek a felvételizni vágyó nebulóknak és szüleiknek. Nem érdemes több hónapig egy ilyen kurzussal fárasztani a gyereket, ha otthon is tudjuk biztosítani a minimális felkészítést. Amennyiben erre nincs időnk, érdemes utánajárni, hogy nem csinál-e hasonló felkészítést ingyen a gyermek általános iskolája. Ha pedig mindenképpen egy fizetős középiskolai felkészítőt választunk, egészen biztos, hogy egy hónap is elég belőle.

: