Ha pszichológushoz kell vinni a gyereket – Gyermekpszichológia 5. rész
Nem könnyű egy szülőnek elfogadni, hogy a gyermekével pszichológushoz kell fordulni. Megélheti kudarcként, a saját hibájaként, pedig amikor szakemberre van szükség, akkor ezt a lépést meg kell lépni. Ilyenkor rengeteg kérdés merülhet fel az aggódó anyukában, apukában. Ezekről beszélgettünk Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológussal.
Mikor kell pszichológushoz fordulni egy gyermekkel?
Jómagam mindig arra biztatom a szülőket, ha kérdésük van vagy elbizonytalanodtak valamiben, bátran keressenek fel egy szakembert, már csak a saját maguk megnyugtatása miatt is. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyermeknek is el kell mennie majd a pszichológushoz. Én például olyan esetekben, amikor egy trauma nagyon friss (válás, haláleset), sokkal inkább a szülőnek segítek, hogyan kezelje a gyermekét és a kialakult helyzettel járó problémákat, mintsem asszisztálok ahhoz, hogy az egyébként is rossz passzban lévő, különféle tüneteket produkáló gyermekben a betegség tudatát erősítsem. Nem baj, ha átmenetileg bepisil, szorong vagy éppen a gyermekkori depresszió jeleit fedezzük fel nála. Akkor kellene aggódnunk, ha úgy viselkedne, mintha mi sem történt volna. Ha kicsit vagy nagyon megzuhan, átmenetileg ez teljesen rendben van. A gyermekek hihetetlen öngyógyításra képesek, ezért nyugodjunk meg és bízzunk bennük. Ha azonban a tünetek hosszan fennállnak vagy a napi életvitelében akadályozzák a gyermeket, érdemes szakember segítségét kérnünk. Ő majd úgyis eldönti, mi a helyes irány.
Ki kérheti a diagnózist és mivel készüljünk?
Fontos ismernünk, hogyan történik a pszichiátriai diagnózis felállítása gyermekek esetében, hiszen jogos a félelmünk: vajon mit tud megállapítani a szakember, amikor a gyerek még ki sem tudja fejezni magát? Mindebben hol vagyok én mint szülő? Nekem mi a szerepem?
Általában a háziorvos, a pedagógus, szociális munkás kéri a gyermek pszichiátriai vizsgálatát. Ez leggyakrabban írásban történik. Előfordul olyan is, hogy a szülő önként viszi el gyermekét szakorvoshoz. Az írásos vélemény sokat segíthet a pszichiáternek, illetve ha történt korábban bármiféle szomatikus, tehát fizikai vizsgálat, ami a szervi rendellenességeket, az organikus eredetet kizárja, akkor azt is el kell mondani, a leleteket érdemes elvinni.
Ki állítja fel a diagnózist?
A diagnózis felállítása általában nem „egyszemélyes” feladat, több különböző végzettségű szakember együttes munkájának eredménye: pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus.
A szülővel történő beszélgetés(ek) során, általában az első interjút követően – melyben a szülő felvázolja a problémát – sor kerül az anamnézisre. Jó, ha mindkét szülő jelen van ezen a beszélgetésen. Itt szóba kerülhet a terhesség, a baba tervezése, a szülés és az azt követő időszak. Kérdezhetik az anyukát, apukát a gyerek táplálásáról, a gyermekkori betegségekről, kórházi kezelésekről, a mozgás és a beszéd fejlődéséről, a szobatisztaságra szoktatásról, illetve minden másról, amit a szülő vagy a szakember a probléma szempontjából fontosnak tart.
Hogy zajlik a diagnózis felállítása? Mit kell csinálnia a gyereknek a pszichológusnál?
A kezdeti szorongásoldás után (akár a szülő jelenlétében) kezdetét veszi a játék, amikor a szakember a gyermek spontán viselkedését, a tér felfedezését figyeli meg. Mindeközben kötetlen, laza beszélgetés is lehetséges nagyobb gyerekek esetében hobbiról, kiemelkedő teljesítményéről stb.
Később célzott tevékenységekre hívhatja a terapeuta a gyermeket: ez lehet rajzolás vagy egyéb játék, illetve játékos tesztek, személyiségtesztek, neuropszichológiai tesztek vagy képességvizsgáló eljárások.
A szakember felméri a gyermek fizikai és pszichés státusát: van-e bármiféle fizikai megbetegedése, sérülése, illetve mentálisan milyen állapotban van. Tiszta-e a tudata, képes-e tájékozódni térben és időben, milyen a gondolkodása, a beszéde, az emlékezete, a hangulata, az intelligenciája, hogyan kapcsolódik emberekhez, milyen védekező mechanizmusokat használ stb.
A diagnózis felállításakor milyen külső körülményeket vesznek figyelembe?
Természetesen a családot nem lehet kihagyni sem a kezdetekben, sem később a vizsgálat, illetve a kezelés során. Legtöbbször a gyermek életében fontos szereplőket hívják meg egy családi beszélgetésre, így nem ritka, hogy a kedvenc nagynéni vagy a nagymama is jelen van a szülők mellett.
Mindezt azért fontos tudnunk, mert sajnos a gyakorlatban sok esetben a diagnózis felállítása megelőzi azt a folyamatot, ami jobb esetben elvezetne odáig. Ennek pedig nem a hanyag orvosok, pszichológusok az okai, hanem a rosszul működő egészségügyi rendszer, amely megköveteli a diagnózist sokszor az előtt, hogy a gyermekkel találkozott volna bárki is. Éppen ezért ne veszítsük el bizalmunkat, hiszen nem a papír a mérvadó, hanem az a segítség, amit a szakemberek nyújtani tudnak.
Hogyan jelentkezzünk be egy szakemberhez?
Sok szülő azért nem jut el addig, hogy a kapott telefonszámot fel is hívja, mert nemigen tudja, mire számíthat. Gyermekek esetében a szülő telefonos bejelentkezését követően történik az első interjú, lehetőség szerint mindkét szülővel közösen. Ekkor részletesen átbeszéljük a problémát és az együttműködés kereteit, lehetőségeit. Ha az együttműködés mindannyiunk részéről vállalható, megbeszélünk további alkalmakat (általában 4-6 alkalmat), ami már a vizsgálati szakasz. Itt zajlik a fent már említett anamnézis-felvétel és a diagnózis felállítása.
Mi történik ezután?
A vizsgálati szakasz lezárását követően konzultálok a szülővel a gyermek problémájáról, annak lehetséges okairól és a terápia folytatásáról. Általában heti egy alkalommal 50 percben találkozom a gyermekkel, emellett időközönként a szülővel/szülőkkel (serdülő esetén közösen) is konzultálok a terápia sikeressége érdekében. A terápia hossza a probléma súlyosságától és természetétől függ. Előfordul, hogy néhány konzultáció is elegendő ahhoz, hogy a család túljusson a krízisen. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy a gyermeket nem kell bevonni a terápiába, szülőkonzultációt biztosítok a szülőknek, ahol közösen gondolkodva igyekszünk megoldásokat találni.
Hogyan válasszunk szakembert?
A választásban sok tényező szerepelhet: a „közel van” vagy a „valaki javasolta” érvektől kezdve a szakképzettségig sok ok miatt választható egy szakember. Egy dolog azonban nagyon fontos: a bizalom. Csak akkor tud a szakember segíteni, ha a hozzá fordulók megbíznak benne. Vannak olyan helyzetek, amikor a páciens úgy érzi, hogy nem igazán segít a pszichológus vagy a pszichiáter. A legfontosabb, hogy ezt az érzését mindenképpen beszélje meg a kezelőjével. Nem fog megsértődni, ellenben lehet, hogy ez lesz a rég várt fordulópont.
Mi bántja a gyerek lelkét?
Van a hiperaktivitásnak pozitív oldala? Gyermekpszichológia 1.rész
Hagyd abba a rángatózást! – Gyermekpszichológia 2. rész
A szeparációs szorongástól az iskolafóbiáig – Gyermekpszichológia 3. rész
A gyerekkori depresszióról – Gyermekpszichológia 4. rész
