Sérült gyermekek korai ellátása

Amikor a kórházban kiderül

Van, amikor már a várandósság alatt, s van, amikor a kórházban, a szülés során vagy közvetlenül utána derül ki, hogy valami gond van a gyermekkel. A koraszülötteket, a kis súllyal születetteket vagy a sérült újszülötteket rögtön az úgynevezett perinatális vagy neonatális centrumokba (PIC/NIC centrum) szállítják, s ott kapnak megfelelő ellátást. Innen, ha a kisbaba eléri a megfelelő érési szintet, hazaengedik; ha pedig szükséges, egy utógondozó részlegbe szállítják, ahol tovább gondoskodnak róla. Több PIC/NIC centrumban korai fejlesztést is nyújtanak a gyermekeknek, így például gyógytornászt, konduktort alkalmaznak, de van, ahol a gyermekneurológusok végzik a megfelelő terápiás ellátást.

Előfordul, hogy születés közben komplikációk adódnak, elhúzódik a szülés kitolási szakasza, a babánál légzési problémák jelentkeznek, alacsony az Apgar-érték, vagy bármilyen más szülési szövődmény merül fel. Ilyenkor minden esetben neonatológus (újszülöttgyógyász) is jelen van a szülésnél, s a kórházi gyermekorvos is megvizsgálja az újszülöttet. Ha bármilyen problémát tapasztalnak, megfelelő szakorvoshoz irányítják a babát, további vizsgálatokat, ellátást javasolnak. Leggyakrabban gyermekneurológus vizsgálatát kezdeményezik. Ezeknek a gyerekeknek egy része elég nagy valószínűséggel csak intenzív fejlesztés mellett tudja majd leküzdeni hátrányait.

A felismeréstől a fejlesztésig vezető út

Akad azonban, amikor a kórházban nem derül ki probléma, csak később figyel fel az édesanya arra, hogy a gyermek mozgásfejlődése lassúbb, figyelme nem olyan élénk, mint kortársaié. Ilyenkor mindenképpen érdemes jelezni a védőnőnek vagy szólni a házi gyermekorvosnak, aki gyermekneurológus vagy megfelelő más szakorvos (szemész, fül-orr-gégész, ortopéd orvos, stb.) vizsgálatát javasolhatja, esetleg rögtön valamilyen korai fejlesztő ellátást ajánl.

Több esetben fordul elő, akár sérült a gyermek, akár a mozgásfejlődése vagy a beszédfejlődése lassúbb, hogy a védőnő vagy a gyermekorvos rögtön a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz vagy valamelyik Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz irányítja a szülőket.

Amennyiben a gyermek már elmúlt 3 éves, küldhetik őt a Nevelési Tanácsadóba, ahonnan indokolt esetben szintén a szakértői bizottságokhoz vezet az út. Ha elég tájékozott a szülő, ő maga is felkeresheti a szakértői bizottságot, ahol egy gyógypedagógusból, pszichológusból, és egy szakorvosból (gyermekneurológusból vagy gyermekgyógyászból, vagy gyermekpszichiáterből) álló team vizsgálja meg a gyermeket, s indokolt esetben sajátos nevelési igényűnek nyilvánítja és korai fejlesztő ellátásba javasolja.

Mozgásfejlesztés

Kicsiknél nehéz megállapítani a fogyatékosságot, illetve annak súlyossági fokát, ezért súlyosabbnak vagy kevésbé súlyosnak ítélik meg a gyermek állapotát. Amennyiben mozgásfejlődési elmaradást állapítanak meg – s ez az ide kerülő gyerekek jó részére igaz –, szorgalmazzák, hogy mielőbb kezdjék meg a kicsi mozgásfejlesztését, hiszen ez a gyermek egész fejlődésére kihat. Ilyenkor a sérülés típusától függően ajánlanak neuroterápiában jártas szakembert, szomato-pedagógust, gyógytornászt, konduktort vagy DSGM terapeutát.) A beszédfogyatékosságot és az autizmust csak később – 3 éves kor után –  diagnosztizálják.

Korai fejlesztő intézmények

A szakértői bizottságok részben helyben szervezik meg a korai fejlesztést, részben utazó tanári hálózat segítségével, otthonukban látják el az arra rászorulókat, illetve olyan intézményeket ajánlanak, ahol a gyermek megkapja a megfelelő korai fejlesztő ellátást. Ilyen intézmények lehetnek például a korai fejlesztő központok, a speciális bölcsődék,  az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények, a fogyatékosok ápoló- gondozó otthonai. A szakértői bizottság megpróbálja megtalálni azt az ellátási formát, amely igazodik a gyermek szükségleteihez, adottságaihoz, a lehetőségekhez, illetve a lakóhelyi feltételekhez. Folyamatosan próbálja ellenőrizni is az ellátás folyamatát. A gyermekek fejlődését hároméves, majd ötéves korukban kontrollvizsgálat segítségével méri le.

Az esetek egy részében a szülő nem jut el a szakértői bizottságokhoz. Ilyenkor a gyermekorvos, a védőnő, a szomszéd, a bölcsődei gondozó vagy bárki a környezetéből ajánl neki korai fejlesztéssel foglalkozó szakembereket. Az is nagyon gyakori, hogy a szülők az internetről tájékozódnak. Így jutnak el sokszor a magánellátókhoz, gyógytornászokhoz, DSGM terapeutákhoz, konduktorokhoz, logopédusokhoz, vagy akár egyenesen a korai fejlesztő centrumokba.

Korai fejlesztés: a gyermek ötéves koráig

Korai fejlesztést a gyermek ötéves koráig kaphat. Amennyiben a szakértői bizottság a gyermek ötéves korában végzett felülvizsgálat során úgy ítéli meg, hogy szükség van még intenzív ellátásra, egy évvel meghosszabbíthatja a korai ellátást. Ilyenkor fejlesztő felkészítésről beszélünk. Amennyiben akár szegregált, akár integrált óvodai ellátásba kerül a gyermek, a fejlesztő foglalkozásokat az óvodában kapja meg meghatározott óraszámban, s ezt már nem hívjuk korai fejlesztésnek. A számára szükséges fejlesztő foglalkozások típusát és óraszámát szintén a szakértői bizottság határozza meg a törvényi előírások alapján.   

Iskolaválasztás

Iskolába lépés előtt, a megfelelő intézmény kiválasztásához, szokták kérni a szakértői bizottság javaslatát, ahol rendelkezésre áll a szegregált (speciális) intézmények, illetve az integrációt felvállaló iskolák listája. Ám érdemes a szülőnek ezeket az intézményeket felkeresni, körbenézni, mert az a tapasztalat, hogy a szakértői bizottság a legnagyobb jóindulat mellett sem tudja az összes általa javasolt iskolában ellenőrizni, hogy valóban a megfelelő körülményeket és a megfelelő szakembereket biztosítja-e az iskola az alapító okiratban felvállalt integrációs törekvései megvalósításához.