Együtt élni a hiperaktív gyermekkel
Hiperaktivitás mint diagnózis
A hiperaktivitás, azaz a túlzott mozgékonyság többnyire figyelemzavarral együtt jelentkezik. Nem rosszaság. Hátterében elsősorban idegrendszeri éretlenség, működési zavar áll, amit környezeti, családi tényezők is befolyásolnak. A szülő és a pedagógus egyaránt tanácstalan: mit tegyen a nehezen kezelhető gyermekkel, aki különben értelmes, segítőkész, jó humorú, de egyik pillanatról a másikra indulatos, dacos, támadó lesz, amivel alaposan próbára teszi a környezetében élők türelmét?
Ha úgy érezzük, hogy a probléma meghaladja erőinket, szükséges lehet szakemberhez fordulni. Hogy ezt tudatosan mérlegelhessük, érdemes megismerkedni a hiperaktivitás diagnózisának összetevőivel. Bár a köznyelvben nagyonis elterjedt a hiperaktivitás cimkéje, a figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisa csak akkor állítható fel, ha egy féléves megfigyelés alatt kellő számú tünet együttesen jellemzi a gyermek viselkedését. Így a figyelemzavar tünetei közül legalább hatnak, s a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül is legalább hatnak kell fennállnia hat hónapig ahhoz, hogy a figyelemzavar-hiperaktivitás valószínűsége megállapítható legyen.
Hiperaktív-e a gyermekem?
„Azok a szülők, akik visszagondolnak hiperaktívnak titulált gyermekük korai éveire, nagyon hasonló jelenségekről számolnak be." Bővebben...
Ugyanakkor lényeges leszögezni, hogy ezeknek a tüneteknek a kortársakhoz képest jelentős mértékűeknek kell lenniük, súlyos problémát, zavart kell, hogy okozzanak a gyermek mindennapi életében. Azon kívül legalább két helyzetben (iskolában, otthon, szabadidős tevékenységekben, stb.) meg kell jelenniük. Nézzük hát, mi az, amire érdemes figyelni!
A figyelemzavar tünetei:
Nehezére esik a figyelmét megtartani játék- vagy feladathelyzetben egyaránt
Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét
Nem figyel megfelelően a részletekre, gondatlan hibákat vét
Úgy tűnik, nem figyel oda, mikor hozzá szólnak
Nem követi az utasításokat, elmarad a kötelességek teljesítése
Nem fejezi be a feladatait
Nehezen tudja megszervezni a tevékenységeit
Gyakran elveszíti a holmijait, ruháit, felszerelését
Többször elkerüli, nem szereti a tartós erőfeszítést igénylő helyzeteket
Feledékeny a mindennapi tevékenységekben
A hiperaktivitás (túlzott mozgásigény) tünetei:
Egyfolytában fészkelődik, matat a kezével, lábával.
Nehezen tud egyhelyben megülni, felugrál a padból az iskolában, vagy olyan helyeken, ahol ülve maradást várnának el.
Sokat rohangál, ugrál olyankor is, amikor nem helyénvaló.
Nem tud önállóan, nyugodtan játszani.
Állandó mozgásban van, mint akit felhúztak.
Túl sokat beszél.
Az impulzivitás (szertelenség) tünetei:
Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna.
Nehézséget okoz neki a várakozás.
Félbeszakít másokat például beszélgetés vagy játék közben.
Milyen segítségre számíthatok?
Ha felvetődik bennünk a hiperaktivitás gyanúja, érdemes a Nevelési Tanácsadót felkeresni, ahol megfelelő segítséget kap a gyermek (pszichiátertől, pszichológustól, gyógypedagógustól), s a szülők számára is eligazítással szolgálnak a további teendőket illetően. Amennyiben szükséges, az intézmény kérheti a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság komplex vizsgálatát, ahol a hiperaktivitás diagnózisát felállítják és javaslatokat tesznek a szükséges ellátásra.
A hiperaktív gyermek segítésére különféle megoldási módok lehetségesek. A szakemberek sokszor alkalmaznak kognitív viselkedésterápiás eljárást, ahol a gyerekeknél a kívánt viselkedésformák elsajátítását, szokássá való rögzülését próbálják elérni, egyértemű elvárások közvetítésével és a viselkedésükre adott folyamatos visszajelzésekkel.
Együtt élni a hiper- aktív gyermekkel
„Valóban nem könnyű figyelemzavaros-hiperaktív gyermek szülőjének lenni." Bővebben...
Az új készségek megőrzése érdekében elengedhetetlenül szükséges a szülők bevonása a terápiás folyamatba. Ők szülőtréningen vesznek részt, ahol gyakorlati, neveléstechnikai tanácsokat kapnak, hogy segíteni tudják gyermeküket, ezzel javítva a szülő-gyermek kapcsolatot. Van, amikor a gyermekkel foglalkozó szakember pár- illetve családterápiát javasol a szülőknek. Nagyon megerősítő lehet a szülőcsoporton való részvétel is, ahol az érintett szülők sorstársaikkal oszthatják meg tapasztalataikat. A szakemberek a pedagógusoknak is tartanak tájékoztatást, tréningeket, törekedve arra, hogy szülő s tanár közösen tudjon gondolkodni a megoldási lehetőségekről.
További módszerek
Több terápiás eljárás létezik még, amelyekkel jó eredményeket érnek el a tünetek enyhítésében, bár önmagában a kiváltó okot egyik sem szünteti meg: például az Ayres-terápia, az Alapozó terápia vagy a HRG-terápia. Pszichodrámacsoport segítheti a gyermek szociális készségeinek kialakítását; érzelmi, hangulati zavarainak leküzdéséhez pedig pszichoterápiában kaphat támogatást. Bármilyen terápiás eljárásban vesz is részt a gyermek, a szülők együttműködése elengedhetetlen a változás eléréséhez. Súlyosabb esetekben, ha például jelentős iskolai agresszió tapasztalható a gyereknél, vagy ha a tünetek felborítják a család életrendjét, a szakemberek gyógyszer szedését is javasolhatják. A gyógyszeres kezelés a figyelmi problémákra hat, mérsékelheti az éles hangulatváltozásokat. Ám mellette elengedhetetlen a terápiás munka, mert a gyógyszer csak megkönnyíti a gyermek megközelíthetőségét, de önmagában nem gyógyít, kiegészítő terápiákkal való együttes alkalmazása nagyobb eredményességet mutat.
Kislexikon
Ayres-terápia – Játékosan, a mozgás segítségével igyekszik az idegrendszer szerveződését korrigálni. Az egyensúlyozó rendszer ingerlésén keresztül a többi érzékszerv fejlődését és összerendezett működését segíti elő.
Alapozó terápia – Mozgásfejlesztésen alapuló, idegrendszerfejlesztő terápia, melynek során a gyermeknél a normális emberi fejlődéstani mozgássorozatot indítják újra.
HRG-terápia – Hydroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika – vízben végzett mozgásfejlesztő terápia, mely az idegrendszer szabályozásának normalizálódását segíti.
