Az ADHD tünetei a csecsemőkortól felnőttkorig - A hiperaktivitás (ADHD) minél korábbi felismerése
A szakemberek szerint a legtöbb kisgyereknél már kétéves korban, sőt, bizonyos jelekből már csecsemőkorban is megállapítható lenne az átlagosnál nagyobb aktivitási szint, valamint az óvatosság hiánya, mégis legtöbbjüknél csak iskoláskorban diagnosztizálják, mert ezzel a tünetegyüttessel az érintett gyermekek különösen nehezen illeszkednek be az iskola rendjébe.
A hiperaktivitás, azaz a túlzott mozgékonyság többnyire figyelemzavarral együtt jelentkezik. Amíg nem ismerik fel a problémát, sokan azt gondolják, hogy rossz a gyermek, pedig nem az. Meglehetősen gyakori, becslések szerint az iskolások között a 10 százalékot is elérheti az érintettek aránya, akik között a fiúk nagyobb arányban vannak. Nem is annyira betegségnek, inkább állapotnak tekinthető, amely végigkísérheti az érintett egész gyermekkorát, sőt, a problémák egy része megmaradhat felnőtt korra is. Hátterében elsősorban idegrendszeri éretlenség, működési zavar áll, amit környezeti, családi tényezők is befolyásolnak.
Az ADHD legfontosabb tünetei, melyek több helyzetben is, például a családban és az óvodában / iskolában egyaránt jelen vannak:
- a figyelem fenntartása nehezére esik a gyereknek
- problémát jelent a feladatra koncentrálás
- jellemző viselkedésére a szertelenség, a kontroll hiánya, a gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
- örökmozgó
- teljesítményét a folytonos motoros nyugtalanság, aktivitás, tanulási és viselkedési zavarok, a szabályok elutasítása akadályozza
- jóval gyakrabban szenvednek balesetet a kortársaiknál
A hiperaktívnak titulált gyermekek csecsemőkori és korai éveire jellemző tünetek:
- a kisbaba rögtön megszületése után sokat sír, szinte csillapíthatatlanul.
- keveset alszik, csak rövid időszakokra szenderedik el
- hirtelen riad fel álmából, s heves sírásba kezd
- étkezési zavarai vannak; keveset szopik, gyakran kell etetni, s még az étkezések alatt is sír
- máskor éppen ellenkezőleg: egy darabig egyáltalán nem kér enni, majd pedig túlszopja magát
- napi ritmusa nagyon nehezen alakul ki
- fokozott nyugtalansága miatt dajkálása, simogatása nem könnyű, sőt azt sem biztos, hogy szereti, ha ölbe veszik
- későn válik szobatisztává
Mindez komolyan megnehezíti a szülők számára a kisbabájukkal való harmonikus kapcsolat kialakítását, egyben jelzés is, hogy érdemes szakemberhez fordulniuk.
A később hiperaktívnak mondott gyermek mozgásfejlődése:
- általában gyorsan zajlik
- fejlődési szakaszokból valamelyik vagy több (forgás, kúszás, mászás, ülés, állás, járás) kimarad
- hamar feláll, s gyakran azonnal rohanni kezd, anélkül, hogy a járástanulás jól ismert kapaszkodós, lépegetős szakaszát végigélte volna
Ezzel szemben van olyan gyermek is, aki:
- mindent lassabban kezd, mint kortársai
- mozgása bizonytalanabb, diszharmonikus
- sok apró baleset éri
- a figyelemzavar a vezető tünete
- ezeknél a gyerekeknél a hiperaktivitás kevésbé hangsúlyos
A beszédfejlődés is kétféle lehet:
- vagy nagyon gyors (már 9 hónaposan beszél a gyermek)
- vagy nagyon lassú (3 évesen szólal meg először)
A hiperaktív óvodás kisgyermek jellemzői:
Ebben a korban a fokozott mozgás- és beszédkésztetés miatt nehéz elkülöníteni az eltérő fejlődésű gyerekeket, de a túlzott mozgékonyság összefügg a figyelemzavarral:
- ha a gyermek mozgásos aktivitása igen feltűnő
- nem tud megülni egy helyben rövid időre sem
- ha az étkezés alatt folyton felugrál
- a TV nézés közben állandó mozgásban van
- ha egy mesét sem képes nyugodtan végighallgatni
- nehéz elmélyülnie a játékban
- hamar elun mindent
- az újabb izgalom reményében sűrűn váltogatja a tevékenységeket
- figyelme minduntalan elterelődik
- bár nagymozgása életkorához képest jól fejlődik, a finommozgás, a kezek ügyessége, a rajzolás színvonala elmaradhat a kortársaitól
- egyfolytában, rengeteget beszél, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémái a beszéddel, a beszédfejlődéssel
- gyakoriak az artikulációs problémák és a beszéd észlelésének zavarai is
Egyéb tünetek, amik miatt a gyermekre érdemes odafigyelni:
- az érintett gyermek tapintási észlelése nem megfelelő, ezért előfordul, hogy fél a hajmosástól, a hajvágástól, a körömvágástól, és nem szeret mezítláb sétálni a fűben
- a simogatást is nehezen viseli, de egy-egy személytől mégis elfogadja, s ilyenkor még vágyik is a minél több érintésre
- gyakran tesz kárt környezetében, szétszereli a játékait, tönkreteszi a berendezést
- jellemző rá az óvatosság hiánya; sokszor történik vele baleset, ezért állandó felügyeletet igényel
- alvászavar ebben a korban is jelentkezhet; hasonlóan a csecsemőkori alvási periódusokhoz, keveset, nyugtalanul, s rövid időszakokat alszik.
Ne tedd!
- Sokszor a szülők, hogy kíméljék őt és a környezetet, rengeteg tiltást vezetnek be, ám a „semmit sem szabad” nyilván nem teljesíthető, pedig a gyermek megpróbál igyekezni. A tiltásra ráadásul rosszul reagál, nyugtalanná válik, dacoskodik, hangosan tiltakozik.
Szinte lehetetlen eltéríteni attól, amit az adott pillanatban a fejébe vesz, s ha mégsem sikerül, vagy ha nem kapja meg, amit szeretne, sírni, kiabálni kezd vagy dührohamot kap.
A felnőttkori hiperaktivitás legtipikusabb tünetei:
- belső nyugtalanság
- mehetnék-érzés
- túlzott beszédesség
- állandó mozgékonyság
- ellazulási képtelenség
- impulzivitás (lobbanékonyság, újdonságkeresés, közbevágás, türelmetlenség),
- hiperfókuszálás
A különböző szenvedélybetegségek és a bipoláris depresszió hátterében sokszor fel nem ismert hiperaktivitás van, illetve ezek kevert formában is jelentkezhetnek. A gyermekkorban megállapított hiperaktivitás (ADHD) ill. figyelemzavar (ADD) tüneteinek egy része felnőtt korban is jelen lehet az adott személy életében, ám sok esetben megtanulja kezelni tüneteinek egy részét.
Mit tehetek?
- a lakóhely szerint illetékes gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátóhelyet érdemes felkeresni
- fordulhat a Budapesti Korai Fejlesztő Központhoz
- Bethesda Gyermekkórház ADHD Ambulancia
- Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia.
- Felnőtt ADHD esetén: Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, ADHD Ambulancia.
Híres emberek, akik aktivitási és figyelmi zavarban és/vagy részképesség-zavarban szenvedtek
Winston Churcill, Albert Einstein, Thomas Alva Edison, Bohumil Hrabal.
