Az ifjúsági költészeti antológia ritka vándormadár, a kortárs verseket szemléző Szívlapát pedig fehér holló. A kötetben „nyolcvanöt köztünk élő költő százötven verse olvasható”, ahogy a szerkesztője, Péczely Dóra írja, és egyértelműen közli azt is, hogy a megcélzott olvasóközönség a kamaszkorú olvasók tábora. A versgyűjtemény több nagy téma köré – szerelem, élet–halál, ars poetica, közéletiség-társiasság – koherensen válogatott szövegeket tartalmaz, melyek nagyon frissen, közvetlen, keresetlen mai magyar nyelven szólalnak meg annak ellenére, hogy találhatók köztük több évtizede kanonizált szerzők írásai, de elsőkötetes költők művei is. A könyv a céljával, az erős válogatási koncepciójával és a gondolatébresztő illusztrációival méltán lett az Év Gyerekkönyve Díj innovációs kategóriájának győztese 2018-ban.

Korunkban exponenciálisan zuhan az olvasók száma, és bár a verseknek, költészetnek eszmei tekintetben magas az ázsiója, valójában ma Magyarországon egy-két kivétellel igen kevés kortárs verseskötetet lehet eladni. Ugyanakkor sok kamasz olvas és ír verseket. Az olvasóvá és talán a verseskötet-fogyasztóvá válás útjának kiváló mérföldköve ez az illusztrált kötet. E könyv révén elmondhatatlanul nagy előnyben van egy mai kamasz például az én generációmhoz képest, akik a rólunk nem igazán tudomást vevő és egyáltalán nem tematikusan válogatott Szép versekből tájékozódtunk.

Dániel András olykor részletgazdag, olykor gesztusszerűig egyszerűsített grafikái azért hasznosak, mert belső képek alkotására buzdítják az olvasót. Az költészettel éppen most mélyebben ismerkedőknek könnyedén lehet az az élménye, hogy egyes költői alakzatok túl absztraktak, nem megragadhatók, „üresek”, „érthetetlenek” stb. Az illusztrátor azonban játékos könnyedséggel bemutatja, milyen lenne, ha a versbeszélő egy város lenne, milyen a kamaszkor, ha az egy háziállat és így tovább. Ezek az illusztrációk könnyűek és egyszerűek, így olyanok, mint egyfajta dobbantók, látod, ez ilyen könnyű, folytasd bátran az olvasást és a belső képek alkotását. És az olvasó valóban frusztrációmentesen halad tovább az olvasásban: itt a legképtelenebbnek és legbonyolultabbnak tűnő mondatoknak is van értelme!

De az illusztráció természetesen nem csak a vers szolgálóleánya: Dániel András értelmezi a szövegeket, sok esetben nem a legegyértelműbben kínálkozó motívumot választja a megrajzolásra, illetve nagyszerű az is, hogy egyes képi toposzok visszatérnek és ezáltal a versek között kiépítenek olyan kapcsolatokat is, melyek nem a válogatásból, a verstematikából, -motívumokból vagy a szövegek egymásra következéséből adódnak.

Bár hinnünk kell a gondolatok fordíthatóságában és általában a megértésben, vagyis abban, hogy a kamaszok nem kamasz témákat is érdemben feldolgozhatnak (mondjuk ez feladata is ennek az életkornak!) mégis milyen jó, hogy Péczeli Dóra kiválogatta mindazt, ami ennyire közvetlenül hozzáférhető a fiatalok számára! Ütős kapudrog. A 16. életévüket betöltött tanulóknak irodalomból ezt kellene először olvasniuk, és minden mást csak utána.

Szívlapát – Kortárs versek. Vál. és szerk.: Péczely Dóra, Dániel András rajzaival. Tilos az Á Könyvek, 2017. 256 oldal, puha borító.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!

A bejegyzés megírásához a saját példányunkat használtuk.