Tit, Tut, Pete, Pite, Iszepisze

Írj mesét arról, hogy II. Ramszesz fáraó, akiről úgy tudjuk, hogy több mint 80 utóda volt, mit kezd akkor, ha egyedül marad az összes gyerekével! Így hangozhatna egy kreatív írás feladat, ami még senkinek nem jutott eszébe. Míg aztán Majoros Nóra fel nem adta önmagának, és meg is oldotta úgy, hogy az ember csak néz, hogy ez az egész hogy jutott eszébe. Ez lett a Ramszesz 80 gyereke.

A Ramszesz 80 gyereke először kifogott rajtam, az első fejezet után hiába próbálkoztam, a könyv makacsul ellenállt minden besorolási kísérletemnek. Annyira, hogy meg is szólalt bennem egy hang, hogy minek olvasom ezt egyáltalán. A hangot lecsitítottam, és továbbhaladva a szövegben megértettem, hogy nem hibáról, hanem erényről van szó, azért nem besorolható, mert ilyen még nem volt, vagyis vállalja az eredetiséggel járó kockázatot.

A történet egyszerű: a fáraó könnyelmű beleegyezésével feleségei és általában a család női tagjai három napra elhajóznak a Níluson, hogy zavartalanul napozhassanak, a nyolcvan gyerek gondja pedig a fáraóra marad. Igazi bohózati szituáció. És ahogy az egy bohózatban kötelező, a fáraónak csak jókora késéssel esik le, hogy mibe ment bele. Bohózatiak a nem túl kompetens szolgák. És bohózati, ahogy ezek a szolgák megpróbálják felsorolni a gyerekek neveit, újabb és újabb neveket, a fáraó pedig időnként beleszól, hogy neki ilyen nevű gyereke nincs. Maguk a nevek is bohózatiak, külön-külön tarthatjuk őket esetleg lapos poénnak, de ebben a mennyiségben (nem számoltam meg, van-e nyolcvan) mégis nagyon viccesek. Amit azonban a legnagyobb bohózati túlzásnak érezhetünk, a nyolcvan gyerek, na, az komoly, legalábbis a történeti források szerint II. Ramszesznek valóban nyolcvannál is több utóda volt. És ha belegondolunk, nyolcvan unatkozó gyerekhez képest nem is olyan óriási a felfordulás, amit okoznak a könyv lapjain ez alatt a három nap alatt. Mindegy, hogy tudatos szerzői elképzelés eredménye, vagy ösztönösen jött, az egész könyvben van egy olyan egyensúlyozás, ami mesei mederben tartja a történetet, sehol sem válik harsány blődlivé vagy abszurddá. Ugyanez az egyensúlyozás igaz a szöveg nyelvi megformálására is, ami annyira stilizált és formális, amennyire szükséges ahhoz, hogy érzékeljük, hogy a főszereplőnk egy istenkirály, de a cizellálás nem megy az olvashatóság kárára. Végül abban is jól egyensúlyoz, ahogyan a „történeti” motívumok közé úgy kever jelenkoriakat, hogy azokat mégsem érezzük ankronizmusnak.

Mészely Ilka illusztrációit szeretem, sőt azt gondolom, hogy a rajzaival képes megmenteni nem annyira jól sikerült szövegeket is. Itt erre persze nincs szükség. A szavak maguk is elég láttató erővel bírnak. A képek itt nem bontanak ki titkos tartalmakat. De azért nem fölöslegesek: emlékezetessé teszik a könyvet azzal, ahogyan nyilvánvalóan megidézik az egyiptomi falfestmények (amilyeneket pl. a könyvben is szereplő főfeleség, Nofertari sírjában tártak fel) szín- és formavilágát, miközben hamisítatlan Mészely Ilka-képek maradnak. Ugyanazt az egyensúlyozást valósítják meg, mint a szöveg.

Ha nagyon akarjuk, az egészet felfoghatjuk tanmesének is, amelyben a férfi, apa, király saját bőrén megtapasztalja, hogy mivel töltik a napjaikat a nők, anyák, királynék. Tudnánk is ehhez idézeteket gyűjteni, például, amikor Ramszesz megállapítja, hogy „gyereket nevelni legalább olyan fárasztó, mint háborúzni”, de a szerző ennél jobban szereti a főhősét, aki némi bizonytalankodás után mindig előáll egy rátermett uralkodóhoz méltó jó ötlettel (plusz fáraóként rendelkezik is elegendő erőforrással ezek megvalósításához), így alapvetően jól jön ki a történetből. Sőt előáll az ismert helyzet, amikor az anya végigrobotolja a hétköznapokat, majd az apa egy-egy színes programmal learatja a babért. A befejezésben pedig afféle furfangos mesehősként még borsot is tör az asszonyok orra alá, amikor engedi, hogy a gyerekek építkezzenek a nők által tervezett Ízisz-szentély anyagából, majd így készült kaotikus épületbe Ízisz helyett, Apepi, a káosz istene szobrát tervezi felállítani. Tehát itt sem szorítható be a mese egy kategóriába.

Ha belenyugodtunk, hogy nem tudjuk besorolni, akkor kezdjünk el örülni annak, hogy a nem túl lenyűgöző 2022-es felhozatalban is vannak jó, eredeti szerzői könyvek, ezek egyike a Ramszesz 80 gyereke.

Elfogultság

A könyv szerzője, Majoros Nóra 2022 elejéig szerepelt a Két Egér-lista zsűrijében. Miután kiadónál vállalt munkát, ezt nem folytathatta, ami rossz, de az a jó benne, hogy most már írhatunk a könyveiről.

Majoros Nóra: Ramszesz 80 gyereke. Mészely Ilka rajzaival. Csimota, 2022. 40 oldal, kemény borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!