Terápia a képek erejével

Vannak szokványos könyvek, jók és rosszak, amelyekről szinte első ránézésre tudjuk, kinek szól, ki fogja megvásárolni. Vannak a szokványostól eltérő könyvek, jók és rosszak, amelyeknek, mivel nem a járt úton haladnak, meg kell találniuk az olvasójukat. Ezen belül aztán vannak, amelyek egy speciális, csak kevesek számára érthető és értékes céllal íródtak, és vannak, amelyek éppen sokrétűségükkel ejtenek zavarba. Ez utóbbi csoportba tartozik Monika Baudišova Gyermektelen című könyve. Hiszen éppúgy besorolható a segítő könyvek, mint az érzékenyítő könyvek közé, nem utolsó sorban designkönyv is. És igazságtalanság lenne, ha ezen kategóriák bármelyikébe megpróbálnák beszorítani.

A könyv rengeteg képpel és kevés szöveggel beszél arról, amit elsősorban egy nő, másodsorban egy pár átél, ha gyermeket szeretne, de nem lehet. A könyv vizuálisan fegyelmezett és puritán, mégis nagyon szabad. A képek jó ritmusban hol fokozzák, hol ellensúlyozzák a szöveg olykor már zavarba ejtő szókimondóságát. A könyv vizuális fegyelmezettsége, letisztultsága sokat tesz azért, hogy az is végigolvassa, akinek a meddőség témája idegen, vagy nem akar róla olyan részletességgel olvasni, ahogy az itt megjelenik.

Hogy a Gyermektelen designkönyv, nem szorul különösebb magyarázatra. A szükséges szakértelemmel és kellő ihlettel megalkotott gyönyörű könyvtárgyat tartunk a kezünkben. A kétszínes grafika, melynek fegyelmezettségét fentebb már dicsértem, magában is hatásos, de fokozza a hatást az igényes anyagválasztás, ami az olykor már-már önpusztítóan nyers képeket egyfajta gondoskodó közeggel veszi körül. A piros kísérőszín választása, amely gyakran 50%-os, rózsaszín formában jelenik meg, a mezítelenség érzetét kelti (a tragikusan groteszk meztelen borítókép nélkül is), ami a könyv leplezetlenségére is utalhat, de a rózsaszín lágyságot, meghittséget is sugall. Nem véletlen, hogy amikor a szerző könyvbeli altergója a párjával együtt látható, többnyire rózsaszín a háttér.

A segítő könyvek egyik lehetséges funkciója, hogy praktikus tanácsokat, információkat ad az érintetteknek, de talán még fontosabb, hogy érezhesse valaki, hogy nincs egyedül a problémájával, a szenvedésével, van, aki megérti, ugyanazt éli át. Ahogy azt az előszóban a szerző leírja, a könyv önterápiás céllal készült. Ez a terápiás kitárulkozás nem merül ki a tortúra állomásainak részletekbe menő rögzítésében, hanem irodalmi erővel mutatja meg a csak a szerelemhez mérhetően pusztító vágyat az anyaság után, ahogy azt dezintegrációt is, amely abból ered, ha valakinek a szociális kapcsolatait a szégyen és a megbántottság határozza meg.

A sorsközösség megélése érték, de kitaszítottság érzését érdemben csak a nem érintettek empátiája és szolidaritása képes oldani. Ilyen értelemben nem paradox, hogy gyerekfókuszú segítő könyvek között beszélünk a Gyermektelenről, hiszen érzékenyítő könyvként ugyanahhoz a közönséghez szól. Ráadásul olyan érzékenyítő könyv, ami messzire elkerüli az ilyen könyvek gyakori hibáját, a jóindulattól vezérelt didaxist. Az empátiát a leplezetlen kitárulkozásával ébreszti, miközben számos példát mutat be arra, milyen destruktív az empátiát nélkülöző bumfordi szolidaritás.

Egy könyv életének a kulcspillanata, amikor eljut az olvasóhoz, ebből adódóan a nagy kérdés az, hogyan jut el. Bizonyára van, aki designkönyvként vásárolja meg a Gyermektelent, vagy aki érintettként tudatosan szeretné birtokolni. Ajándékként kicsit bajosan tudom elképzelni. Szerintem ennek a könyvnek az igazi létmódja az, hogy csak úgy ott van valahol (rendelőben, könyvtárban, pályaudvaron), ahol fel lehet emelni, végig lehet olvasni, és hagyni, hogy az őszinteség és a képek ereje győzedelmeskedjen a közönyünk és az előítéleteink felett.

Monika Baudišová: Gyermektelen. Magyar fordítás: Peťovská Flóra. Csirimojó, 2022. 144 oldal, kemény borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!