Szokatlan, mégis ismerős

Van egy könyv, az a címe, hogy Segítség, anyu összement! A szerzője Piret Raud észt írónő (és illusztrátor). Az elbeszélője egy fiú, Sander és egy kutya, Muri. Szerepel benne egy egészen apróra összement anyuka, egy láthatatlan fiú egy anyával, akinek egy felhőbe van burkolva a feje. Szóval furcsa, de nem is annyira, igazából mindannyian láttunk már ilyesmiket.

Az észt (gyerek)irodalom kedvelői nincsenek sokan, de a hangjuk messzire hallatszik, de hiába, valahogy így lehetne megfogalmazni azt a helyzetet, hogy akik megismerkedtek a nálunk megjelent észt gyerekkönyvekkel, azok jóformán mind meggyőződéses híveivé váltak (és a szakmai elismerések sem maradtak el), eddig mégsem sikerült úgy bekerülniük a fősodorba, ahogy a többi északi irodalomnak. Pedig Andrus Kivirähkról (-ről?) éppúgy érdemes lenne itt írnunk, mint Anti Saarról… és akkor itt van még Piret Raud, akiről éppen most írunk. Már jelent meg könyve magyarul, a Tóbiás és a 2/b, amiről azt hittük a Két Egérben, hogy hasonló karriert fog befutni, mint Timo Parvela Ella-könyvei, de aztán mégsem. Azt is fontos tudni róla, hogy nemzetközi szinten is igazán jelentős alkotóról van szó, akinek The Ear című könyve (a főhős van Gogh füle) 2019-ben egészen nagyot ment. Fontos információ, hogy eredetileg illusztrátornak indult, de idővel kiderült, hogy akkor van igazán elemében, ha a szöveget is ő írhatja a könyveihez.

Piret Raud

A segítség, anyu összement! különös könyv, első menetben könnyebb tagadásokban beszélni róla.

Nem túl jelentőségteljes megjelenésű könyv. Ha a kiadója nem küldte volna el Szabó Imola Julianna könyvéhez csapva, talán nem is szereztünk volna tudomást a létezéséről, úgy járt volna, mint Aksel, a láthatatlan fiú, akinek létezéséről mit sem tudnak az osztálytársai.

A címe alapján lehetne hollywoodi családi bohózat is, de nem az. Annyiban hasonló is, hogy a főhősre, anyja váratlan összemenése miatt, ahogy a filmekben lenni szokott, különféle próbatételek várnak és persze a parentifikáció. De itt vége is a párhuzamoknak. Ez a történet másképp működik, és bármennyire vicces is, egy kicsit sem bohózat.

A történetnek két elbeszélője van, a főszereplő, Sander és Muri, a kóbor kutya. Két sokban eltérő jellem, meg persze két külön faj. Bármennyire csábító lenne, a szerző nem nyúl semmi stilisztikai eszközhöz, hogy az elbeszélőket megkülönböztesse.

Az elbeszélés stílusa amúgy is semleges és viszonylag eszköztelen – ennek ellenére egy pillanatig sem egysíkú. Szokatlanul sokat bíz a hiányokra. Sander apjáról például egyetlen szó sem esik, erre fel is figyelünk. A képek egy kicsit sem árnyaltak: az anyuka tényleg nagyon kicsi, Aksel tényleg láthatatlan, a felhőfejű nőnek tényleg felhő van a feje helyén.

Az illusztrációk nagy része nem a történetet illusztrálja, sokkal inkább egy-egy groteszk portrét, egy-egy kimerevített lelkiállapotot láthatunk a rajzokon.
A fenti tagadásokból, hiányokból összeállhatna egy szabálytalanságokkal, tökéletlenségekkel terhelt könyv kulisszahasogató képekkel, de nem ez történik. A történetmesélés gördülékeny, izgalmas és vicces, közben megvan a mélysége, el kell végeznünk az olvasáskor azt a lelki munkát, ami az irodalomolvasást megkülönbözteti a szórakozástól.

A dolog kulcsa ott van, hogy Piret Raud a történetet (a mai irodalomban szokatlan módon… vagy csak én nem figyeltem fel eddig ilyesmire?) allegóriákra építi. A könyv eredeti címe, valami olyasmi volt, hogy Sander, Muri, pici Mama és a láthatatlan Aksel története, ami sokkal inkább a szereplőkre irányítja a figyelmet, mint a későbbi, ami inkább a történetre utal. A különös szereplők egy-egy mindannyiunk számára ismerős jelenséget, szerepet, egyfajta életcsapdát testesítenek meg, ahhoz, hogy ebből a csapdából kikerüljenek, egyszerűen arra van szükség, hogy egyáltalán felismerjék, hogy milyen csapdában vannak. Ilyen szempontból ezek az allegóriák csak időlegesek, hiszen amikor Aksel láthatóvá válik, a felhőfejű nő felhőjéből eső lesz, az anyuka visszanyeri eredeti méretét, akkor ezek az allegóriák is elenyésznek. Azért ne aggódjunk, a történet végére nem fogynak el az allegorikus szereplők, a maciklub működik tovább, ráadásul Allen bácsi lesz az elnöke…

Allen bácsi

Van két nem allegorikus főszereplőnk is, a két elbeszélő, Sander és Muri, ők azok, akik társakként (egymást jól kiegészítő párosként) végigjárják (részben futják) a történetet, és persze elmesélik nekünk. És nagyon hitelesen mesélik el, nem véletlenül, hiszen mindez az ő bőrükre is megy. Mert azért ők – történjenek velük bármennyire vicces dolgok – egy a bajban magára maradt gyerek és egy kóbor kutya.

Amúgy pedig az egész könyv a szeretetről szól, csak ezt nem akartam rögtön az elején elárulni.

Ha valaki könnyed, de mégis váratlanul mély olvasmányt keres kisiskolásoknak, a Segítség, anyu összement! megér egy próbát. Szokatlan lesz, de mégis ismerős.

Piret Raud: Segítség, anyu összement! A szerző rajzaival. Magyar fordítás: Patat Bence. Cser Kiadó, 2021. 128 oldal, puha borító.

Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!