A Hogyne szeretnélek! textológiailag is nagyon izgalmas kiadvány, mely 33 Shakespeare-szonettet jár körül. Azért mondhajtuk, hogy „körüljárja”, mert közli az angol eredetit, Szabó Lőrinc fordítását és mellé teszi Papolczy Péter kortársiasított, humoros átiratát/palimpszesztjét, továbbá e szöveg-hármasokat ellátja nagyon rövid és nagyon izgalmas kommentárokkal, melyek egyaránt tartalmaznak nyelvtörténeti ismereteket, Shakespeare életéről szóló kulisszatitkokat, és megmutatják a már létező műfordítások problémáit, sajátosságait is.

Nem emlékeszem, hogy az én kamaszkoromban létezett-e ennyire könnyen fogyaszthatóan összetett, szemfelnyitó és motiváló könyv, amely nagyon régi irodalomról szól. A ’90-es évek Matúra klasszikusok sorozata volt ránk hasonlóan revelatív erővel, de azok margináliái nem voltak ennyire, a szó jó értelmében egyszerűen szórakoztatók. Ezeknél jobban oda kellett tennünk magunkat olvasóként, hogy magával ragadjon az adott mű intellektuális izgalma. De most megérkezett ennek (a szó szintén jó értelmében vett) populáris változata, mely elmondhatatlanul nagyot tudhat lendíteni a fiatal generáció olvasásszeretetén.

Ezt szolgálja a könyv friss dizájnja és illusztrációi, no és a tartalom is, hiszen a közoktatási tananyagnak nem része sem a pajzán irodalom, sem az olyan tények, mint hogy Shakespeare mintegy húsz szerelmes szonettjének címzettje egyértelműen egy férfi, hét egyértelműen nő, és sok másikról nem tudjuk biztosan – ez utóbbi helyzetnek pedig irodalomtörténeti érdekességek az okai.

Tehát ha egy kamasz kézbe veszi a könyvet ezzel fog találkozni: a nagy klasszikus műveivel szabad játszani, szabad belőlük humoros mai átiratokat csinálni; lehet bírálni és méltatni műfordítókat; nem heteronormatív szerelmi viszonyokról olvasni és gondolkodni; 16. századi pajzán szlenget tanulni. Van-e ennek közös metszete egy átlagos középiskolai irodalomórával? Nagyon reméljük. Hiszen titkos illetlenségek beavatottja lenni – legyen az egy klasszikus tréfás magyarítása vagy a testi szerelem utalásainak felfedezése – rettentően fontosak az irodalom megszeretésében.

Buzay István +1 színnel nyomott nagy rajzai remekül kiemelik az átiratok vagy az eredeti(k) humorát, és a szokatlan emberalak-kompozíciók gondolkodni valót is adnak az olvasónak. A kisebb fekete figuratív rajzok azonban inkább ornamentikák maradnak, és egyébként is elnagyoltak, tehát az adott oldalt vizuálisan egy pillanatra feldobják ugyan, de később – főként a formai és tartalmi redundanciájuk miatt – már zavaróak lesznek. A tervezőknek érvényes tipográfiai elgondolása volt (a különböző nyelvi és fordítási változatokat külön betűtípussal jeleníteni meg, és megidézni a kézirat-hangulatot is), ezáltal ígéretes lenne a könyv, de egész verseket kurzívval szedni nem a legjobb választás, és sajnos több helyen felbukkannak apró tipográfiai, tördelési hibácskák, ezekért nagy kár. A kötet méretarányai és a direkt szín miatt összességében mégis kimondottan kellemes élmény olvasni, ez az összhatás hozzájárul a nagyon különleges és fontos irodalmi tartalomhoz.

Kár, hogy az én kamaszkoromban nem létezett ilyen könyv.

Papolczy Péter, William Shakespeare, Szabó Lőrinc: Hogyne szeretnélek. Buzay István rajzaival, Tilos az Á Könyvek, 2019. 144 oldal, kemény borító.

Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A bejegyzés megírásához használt könyv a saját példányunk volt.