Mostanában háborúban állok a fülszövegekkel. Mindig találok bennük valamit, ami birizgálja a nyakam. Utálom, ha birizgálják a nyakam. Egy Thor-mondakörbe illő nevű, izlandi szerző, Thórdís (sőt Þórdís) Gísladóttír könyve, a Randalín és Mundi fülszövegén dünnyögtem magamban a legutóbb. Azt írja ugyanis, hogy a könyvben van egy kilencéves kislány, aki cigarettázik, történetesen ő Randalín. Rögtön elképzeltem, hogy ilyen névvel és előélettel randalírozni is fog. Sokat. Aztán a fülszöveg később megemlíti, hogy nem is dohányzott igazából, csak úgy tett, mintha. Elolvastam a könyvet, és kiderült, hogy Randalín igenis dohányzott. Igaz, csak azért, mert szerette volna, ha Mundi, a szomszéd srác felfigyel rá. Az is igaz, hogy csak egy slukkot szívott, és ki is dobta a taccsot, ahogyan azt a könyvben szépen le is rajzolják. Szóval a fülszöveg kamuzik, hogy a szülő szépen megnyugodjon, megveheti ezt a könyvet, mert rendes kis könyv, csak úgy tesz, mintha nem lenne az.

A helyzet éppen az ellenkezője. Ki szerint rendes dolog kilencévesen jósnőhöz járni, a garázsbérlő rockercsávóval barátkozni, akinek gabonasiklója van, vagy lapokra tépni egy könyvet, hogy egyszerre ketten is tudják olvasni?!

Aztán eszembe jutott bölcs, öreg nagybátyám, pontosabban nagy-nagybátyám, aki végighallgatja, amint nagy lendülettel, magam körül mindent leverve, könnyes-visítósan mesélek az élet történéseiről, és csak annyit tesz hozzá: „Minek ekkora feneket keríteni a dolgoknak?”

Thórarinn M. Baldursson illusztrációja

Randalín és Mundi története is ilyen. Egyszerű mese két gyerek barátságáról. Nem úgy, ahogy a felnőttek szerint kéne lennie, hanem ahogy a kilencévesek szerint van. Amolyan kisbetűs idill, amibe egyáltalán nem zavar bele egy slukk cigi, meg egy kis taccs.

És azt említettem már, hogy az illusztrátor – figyelem, újabb szuperhős név: Thórarinn (sőt Þórarinn) M. Baldursson – mennyire vagány? Azzal lopta be magát a szívembe, hogy minden fejezetben randalírozik néhány szövegfüggetlen macska.

Thórdís Gísladóttír: Randalín és Mundi. Thórarinn M. Baldursson illusztrációival. Magyar fordítás: Patat Bence. Pongrác Kiadó, 2015.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!

Az írás eredeti változata a Két Egér honlapján jelent meg.