Egy újszülött igényeinek kielégítése során kevesebb figyelem jut a nagyobb testvérre, és neki ki kell küzdenie a figyelmet, hiszen ez további nevelődésének záloga. Ám attól, hogy az embergyermek fejlődésében fontos mechanizmus, még bitang nehéz a szülőnek és – az adott esetben éppen a dackorszak kellős közepén toporzékoló – nagyobb testvérnek egyaránt. És mivel a kistestvér érkezése egy érzelmileg is nagyon megterhelő időszak, a testvérféltékenységet problémaként azonosítjuk. Ebben tud segíteni a Tesómese: megmutatja, hogy az, amit problémának érzékelünk, átkeretezés révén lehetőségként mutatkozik meg.

Ian Ormerod meséje két fronton is segítségére siet a nagyoknak: egyfelől legitimálja a kicsi utálatát, hiszen elvitathatatlanul nyálas és büdös, másfelől azt is megmutatja, hogy ezek ellenére a tökéletlen kistestvér elfogadható, és a szülők szeretete még inkább elérhető az idősebb testvér számára, ha elfogadja és segíti kistestvérét. Nem kell, hogy tetsszen a csecsemő, de észszerű kötődni hozzá, hiszen a mi családunk része, így éppen hozzánk való. Éppen jók vagyunk egymásnak.

Nincs tehát tökéletes idill, de egy kicsit szirupos, dilis, fakón giccses és kakispelenkás boldogság azért bárkinek elérhető. Andrew Joyner forma- és színvilága tökéletesen illeszkedik ehhez a szívhez szólóan vicces történethez: a fakó, tört színek harmonizációjában kiválóan kifejeződik ez a kicsit elfuserált, okos giccs.

A könyv másodlagos rétege, hogy a városi-utcai miliőbe helyezett állatfiguráival egyértelműen megidézi a Tesz-vesz Város-könyvek világát és a böngésző-típusú könyvekét is. A városrészletet tartalmazó nyitóképen rengeteg apró részlet van, melyek majd a későbbi oldalakon is szerepet kapnak – a bambuszszékektől a kirakati játékrepülőig –, és kedves gegeket találhatunk például a koala és a gorilla rendszámtábláján, és sajátos, rejtett értelmet nyer, hogy miért van éppen hal- és békaszobor a szökőkút tetején (8 különböző oldalon is találunk béka-utalást!), valamint azon is eltűnődhetünk: mik lehetnek azok, amik a bababolt emeleti erkélyén száradnak?...

És miközben elmerülünk a részletekben, a mese kedvesen, szellemesen tálalt erkölcsi tanulsága szép csöndben hatni kezd, és gyermekünk megérti, hogy a kalapot vissza lehet cserélni, de a tesót nem. Még a mesékben sem!

Jan Ormerod: Tesómese. Andrew Joyner rajzaival. Magyar fordítás: Berg Judit. Ecovit Kiadó, 2016. 32 oldal, kemény borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!