Az emberektől elhagyatott állatkertben nagy a zűrzavar, mindenki szabadon jár-kel, és mivel mindenki sok mindenben különbözik, ez konfliktusokat is szül. Egy alkalommal az elefánt és társai kíváncsian össze akarják írni, hány lelket számlál a „Nappal Alvó Állatok Csoportja”, rövidítésükben „naács”. A feljegyzéseiket megtalálják az éjjeli állatok, és nyomasztani kezdi őket, hogy kik azok a naácsok.

Gyerekkorunkból ismerjük a pletykajátékot vagy arabtelefont, mely során az egymás fülébe suttogott szavak foszlányaiból a játékosról játékosra haladó továbbmondás során egészen más történetek épülnek fel (és apró előítéletek, lásd arabtelefon). Így harapózik el az állatkertben is a naácsok elleni gyűlölet, majd egyéb további félreértésekből kifolyólag hadat üzennek egymásnak a nappali és az éjszakai állatok.

Várszegi Adél A nagy félreértésben – a Gibbon és makákó c. könyvének harmadik folytatásában – tragikomikus igazságot mesél el a gyermekolvasónak, ám az abszurd félreértések sorozata a csetlő-botló és apró gyarlóságaik miatt szerethető állatok világában csak a humor domborodik ki, a tragédia elmarad. Noha sajnos előítéletek mentén működik a világunk (lásd a magyar lakosság kimagasló előítéletét a közvélemény-kutatás számára kitalált népcsoporttal, a pirézekkel szemben), érdemes bíznunk abban, hogy a gyerekeinknek a világbéli türelmetlenség okozta nagy bajok bemutatása nélkül is taníthatunk valamit az előítéletek természetéről. Például a pletyka veszélyesen vicces működésmódjáról.

Várszegi állatkerti világa kellemesen tágas: sokféle élőlény lesz tevőleges résztvevője a sokféleségtől nyüzsgő történetnek, melynek végén mégis egy szerelmespár érzelmei miatt jut nyugvópontra, ami önmagában is szép üzenet. A szövegezés azonban kissé szintén nyüzsgő, és bár mondhatnánk, hogy a forma éppenséggel illik a tartalomhoz, a mese lendületét gyakran lassítják az olyan szellemes kitérők, mint az állatok mellékes(en vicces) gondolatai, vagy a szereplők korábbi könyvekben fellelhető epizódjaira való, a cselekményhez nem szervesülő utalások. A fecsegés olyan írói eszköz, amit egészen óvatosan kell adagolni, mert ha a kelleténél több van belőle, annak a figyelmünk, érdeklődésünk lankadása lesz az ára.

A kötet illusztrációi is roppant nyüzsgőek, ugyanakkor a lehető legjobb mértékben dinamizálják az olvasásélményt. Grela Alexandra illusztrációi – melyeket nem mellesleg lélegzetelállítóan gyönyörűnek tartok – az ábrázolás görbéivel és a piros-kék dominanciájú színkompozícióival zseniálisan egyben tartják a nagyon sok különböző állatalakból felépülő, mozgalmas, sokszereplős jeleneteket. Hogy a könyv megkapta a két egeret tőlünk, az illusztrációnak köszönhető.

A klasszikus állatmesék mindig az egyének morális dilemmáit, erkölcsi konfliktusait veszik vizsgálat alá, és csak ritkán, áttételesen utalnak közösségek viselt dolgaira. Várszegi jól meglátta, hogy az általa alkotott sokszereplős állatkert története egyszersmind egy közösség története, amelyben nem pusztán az egyéni sorsok érdekesek, hanem a csoportlélektani drámák is. Továbbá azt is észrevette és az olvasókkal is láttatja, hogy mikor a közösség ellen vétkezünk, milyen gyagyásak és röhejesek vagyunk.

Várszegi Adél: A nagy félreértés. Grela Alexandra illusztrációival. Csimota, 2021. 136 oldal, puha borító.

Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A kritikához használt könyvet a a kiadótól kaptuk.