A rejtély egyik kulcsa talán a könyv nyelvének és történetvezetésének fesztelensége. A szerző láthatólag nem ijedt meg attól, hogy közhelyszótár lesz a történetből, és a különféle zsánerek elemeit magabiztosan, egyszerűen és magától értetődőségükben használja. Ez tetten érhető az epizódik témájában éppúgy, mint például a szereplők névválasztásában. Nem görcsöl rá, hogy valami alapjaiban különlegeset hozzon létre – s ebből egy nagyon lendületes kalandregény kerekedik.

Az örök nyughatatlan, jóságos, de bajkeverő Rumini, a címszereplő fiatal, árva, csavargó egér egy lopási kísérlet után egy vitorláshajón szolgálva lel menedéket. Különféle tengeri kalandok – óriáspolippal, növénylényekkel való küzdelem stb. – után titokban egy kalózhajón bujkál, majd társaival megpróbálják legyőzni a kalózokat és a veszélyes tengeri sárkányt, hogy hazatérhessenek Egérvárosba.

A könyv sikerének másik kulcsa, hogy a különféle epizódok kiváló tempóban váltják egymást, egy-egy motívum mindig hozzákapcsolódik a következő eseményhez, ezért van kontinuitása is az egyébként tényleg epizodikus kalandoknak, melyek valóban izgalmasak, sokszor féltjük a mindenféle szorult helyzetbe kerülő Ruminit.

A harmadik kulcs pedig az, hogy Berg Judit nagyon plasztikusan rajzolja meg szereplőit. A sok, fedélzeten dolgozó egér mind jól megkülönböztethető egymástól jellemükben, beszédstílusukban és külalakjukban is. Rajtuk keresztül a kalózregényes izgalmak mellett jó arányban lehet adagolni a humort is, melyet a szerző mértéktartóan használ és az izgalmakkal jó tempóban váltogat.

Nincs kalandregény térkép nélkül

Ha az ember csak futtában belepörget a könyvbe, szürke kis vonalrajzokat lát csak, melyek haloványnak, erőtlennek hathatnak. A regény olvasásakor azonban – főként ha netán gyerekkel együtt olvassuk – tüzetesebben megnézzük a rajzokat és egy finomsága ellenére nagyon markáns vizuális világ tárul elénk. Kálmán Anna remekül egyensúlyoz a plasztikus, realisztikusba hajló és a sematikusra, absztraktra egyszerűsített képi elemek között. Szinte minden képben egyszerre találunk sziluettes, üres nagyformákat és árnyékolt, nagyon részletgazdag tárgyakat is. Ebben az a zseniális, hogy pont a megfelelő mértékben katalizálja a fantáziánkat és nem köti gúzsba a belső képalkotást! Az egérvárosok és óriáspolipok egy-két képelem segítségével egy villanásnyira nagyon valóságosak lesznek, meglendítik a képzeletünket, de nem uralják le, hiszen van egy bizonyos mértékű elvontsága is a képeknek. (Tehát nem áll elő az az effektus, mint mikor egy filmes adaptáció megnézése után olvassuk a regényt, ezért a szereplőket éppen úgy képzeljük el, ahogyan a filmben láttuk.)

Mindamellett, hogy a mesterségbeli fogásokat kiválóan alkalmazza a regény, a sikerességének és hatásának van még egy másik összetevője is. Az irodalom már jó ideje – benne a magyar irodalmi közeg különösen – (nagy)regényfixált. Elég arra gondolni, hogy költők és novellisták sokkal ritkábban kapnak Nobel-díjat, mint regényírók. Tehát amikor Berg Judit az egérmatróz történetét 215 oldalasra álmodta meg, eleve illeszkedett egy markáns befogadói elvárásrendszerbe, de ami a különleges csavar a dologban, hogy mindezt – vagyis a regényt – a kisebbekhez is elvitte. Hiszen a Rumini kiváló a legkisebb iskolásoknak is, sőt akár már az érdeklődőbb, felolvasáshoz szokott nagyobb ovisoknak is. Tehát a könyv igazi innovációja a regényközönség fogalmának kitágítása.

A Rumini remek kapudrog gyerekeknek a kalandregényekhez, mindamellett a felnőttek számára is élvezetes, tehát erősen ajánlott együtt olvasásra is. És mivel (ezúttal szerencsére) könyvsorozat lett a történetből, ezért ha bejött az első, jó húzóerő az olvasóvá válásban, hogy még több kötetet be lehet falni.

Berg Judit: Rumini. Kálmán Anna rajzaival. Pozsonyi Pagony, 2006… 2020. 216 oldal, kemény borító.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a saját könyvespolcunkról vettük le.