E letisztult, fehér könyv azért van harmonikus viszonyban saját vállalásával, mert a gyerekek és a felnőttek legegyszerűbb, mindennapi helyzeteit jeleníti meg. A nagyobb testvérnek kell fegyelmeznie a kisebbet, a gyerekek bolondoznak alvás helyett, összevesznek az orvosi váróban, és csodás utazásokról ábrándoznak. A humor tárgya továbbá számos költeményben a gyermeki gondolkodásmód (irracionális félelmek, inadekvát vágyak), a gyerekszáj (hogyan verik át egymást szóban a testvérek; nyakatekerten számolnak be kisszerű dolgokról) és a felnőtt világ össze nem illése.

A versnyelv felerészben rímes, ám ritkán kifejezetten zenei vagy zeneiségközpontú, van ahol nem is kötött a forma, sőt némely szövegek inkább drámarészletre emlékeztető párbeszédek csupán; mindettől rendkívül fesztelen, minden görcsösségtől mentes a hangulat. És ezeket a hétköznapi abszurdokat jól exponálják a fehér háttér előtt kibomló, felsejlő, könnyed tus-akvarell vegyes technikájú illusztrációk. A nyelv, a mondandó és a modor mind a szövegben, mind a képekben nagyon egyben van. Fúziós mű, mert láthatólag vannak olyan pontok a könyvben, ahol a szöveg igazodik a rajzokhoz.

Szabó T. Anna remekül fordítja Rosent, bravúros egyszerűséggel képes követni az eredetit még rímhelyzetekben is, ez abból is látszik, hogy soha nem írt bele olyasmit, mely nem illeszkedik az illusztrációhoz, egy-két apró pontatlanságtól eltekintve a metrum is rendben van.

A költő és az illusztrátor szoros és közös munkája néhány, verseskötetben különösnek tűnő, de nagyon mulattató oldalpáron mutatkozik meg, melyeken az emberek által, a gyerekek által, felnőttek által – azaz minannyiónk szájából elhangzó – ikonikus mondatok szerepelnek vicces és kedves rajzokkal. „Mars az ágyba, de rögtön!”, „Jaj, ez a haj!” „Már megint tele szájjal szaladsz!”

Elegáns könnyedsége és köznapisága azonban valamiképp egy kicsit fakónak is hat. Ez kisebb mértékben a vizuális stílus (szándékosan reszketeg kézirajzosság, ódivatú öltözékek) miatt van, nagyobb mértékben valószínűleg kulturális ingerküszöbünk miatt. A banánfüles fiú sok szempontból nagyon hasonló a már említett Janikovszky–Réber páros Felelj szépen, ha kérdeznek! című kötetére mind a gyerekszáj által kifigurázott felnőttvilág, mind a kötet vizualitása miatt. De abban, a köznapi szituációk ellenére, több a képi absztrakció, és a szöveg fantáziája is elszabadultabb, a képzeleti világ sokkal tágasabb. A magyar gyerekkönyves kultúra kontextusában bizonyára lesz, akinek kissé soványnak hat e brit könyv. De azért nem érdemes kihagyni, gyerekek és szülők magukra fognak ismerni és jól fognak mulatni, még ha nem is olvassák rongyosra a kötetet.

Michael Rosen: A banánfüles fiú, versek. Quentin Blake illusztrációival; magyar fordítás: Szabó T. Anna. Pagony, 2021. 96 oldal, kemény borító.

 Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a kiadótól kaptuk.