A szerző neve a gyerekkönyvek világában nem ismeretlen, csak meglepően más műfajból ismerős, hiszen évekkel ezelőtt egy vicces verseskötete jelent meg Fogd rá a jetire! címen. Ami mégis összeköti a két könyvet, az az, hogy szemmel láthatóan mindkettő igazi szívügye volt a szerzőnek.

A címet olvasva erős nosztalgikus érzésem támadt, ismeretterjesztő könyveknek olyan címet, hogy Fotózni jó!, jellemzően a 60-ás vagy 70-es években adtak. Mégsem naiv a címválasztás, hiszen a könyv tényleg arról szól, hogy fotózni jó (főként, ha egy kicsit még értünk is hozzá). A szöveg sincsen túlgondolva, a fogalmazásmód a hagyományos iskolát követi, de mégsem válik tankönyvszöveggé, a személyesség pedig éppen akkor és annyira jelenik meg, hogy hitelesítse a mondanivalót, nem lesz belőle énreprezentáció vagy üres sztorizás. Ha az elmondottak alapján már egy konzervatív könyvet kezd elképzelni valaki, akkor cáfolatként elég megnéznie a borítót: az alkotók (a könyvet Csordás Levente tervezte) ellenálltak a kísértésnek, hogy a fotózásról szóló könyv fedőlapján fotó szerepeljen, kép helyett egy éppen exponáló fényképezőgépet látunk minimál stílusban. Hogy milyen kép készül? Nem tudjuk, elsősorban rajtunk múlik, nem a fényképezőgépen; ahogy rajtunk múlik, hogy ha kinyitottuk a könyvet, és ezzel beengedtük a fényt, hogyan tudjuk majd felhasználni, amit tanultunk.

Világítsd át, amit lehet!

A könyv arra törekszik, hogy átfogó képet adjon a fotózásról. Lényegesen több szó van azonban az árnyékról és fényről, a kép tárgyáról, a komponálásról, és csak kevesebb a kész fotókkal való fabrikálásról. Ez az aránytalanság teljesen helyénvaló, sőt az előbbiekről akár többet is szívesen olvastam volna. A fabrikálós rész meg tényleg csak felvillant néhány lehetőséget, hiszen ez olyan téma, hogy nyugodtan készülhetne belőle külön könyv. Minden fejezettel beljebb sétálunk abba a világba, ami a számolatlanul ellőtt szelfiken (plusz lábszelfiken, árnyékszelfiken) és az ételfotókon túl a fényképezést jelenti; közben pedig hol hangsúlyosan, hol csak mellesleg rengeteg technikai tudást közvetít a szöveg. Éppúgy megjelennek mesterségbeli dolgok, a fényképezőgép használata, fény és árnyék, a megvilágítás, a térrel, a fotó tárgyával, a modellel kapcsolatos praktikus tudás, mint hétköznapi megfigyelések (pl. melyik napszakban könnyebb rovarokat fotózni, hogy csak egyet említsek). Szerintem a felnőtt olvasók között sincs olyan, akinek ne mondott volna valami újat a Fotózni jó! És az is fontos, hogy menet közben kiderül az is, hogy mennyi időbe telt egy-egy mintaképet elkészíteni, mik voltak a hátulütők.

Teremts apró világokat!

Minden magyarázat alapos és türelmes. Az eredmény az, hogy elhisszük, hogy meg tudjuk csinálni, és kreatívan tovább tudjuk gondolni, amit tanulunk. A szerző fotói Inspirálóak. Szépek és profik, de mégsem a nyomasztóan tökéletes Instagram-világot képviselik. Inkább meghozzák az olvasó önbizalmát, hogy kellő odafigyeléssel ő is képes hasonlókat alkotni.

A Fotózni jó! alkalmas családi programnak is, de még inkább egyéni kísérletezésre való. Minden gyereknek odaadható, akinek már fényképezőgépet (vagy telefont) adunk a kezébe. Felső korhatár nincs.

Boncsér Orsolya könyve idén megkapta a HUBBY év gyerekkönyve díját ismeretterjesztő kategóriában, azt gondolom, tökéletesen megérdemelten. Évtizedek óta panaszkodunk arra, hogy vizuális környezetünk elhanyagolt, a gyerekek vizuális műveltsége hiányos. Bár látványos eredmények továbbra sincsenek, számos olyan kezdeményezés létezik, amelyek célja, hogy ez megváltozzon, és időről időre megjelennek erre alkalmas könyvek is, olyanok, mint a Fotózni jó! A hatások pedig talán lassacskán összeadódnak.

Boncsér Orsolya: Fotózni jó! A szerző képeivel (nagyrészt). Illusztrátor: csordás Levente. Magánkiadás, 2021. 148 oldal, puha borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!

A kritika írásához használt könyvet a szerzőtől kaptuk.