Ismerjük a mai könyvpiac újkönyv-imádatát, azt is, ahogy egy-egy nemzetközi sikerkönyv szédítő karrierjét a feledésig, vagy kivételes esetben a klasszikussá válásig. Ugyanakkor vannak olyan könyvek, amelyek nem ebbe a mintázatba illeszkednek, a sikerük csendesebb, a klasszikussá pedig nyelvenként, országonként máskor válnak (ha egyáltalán). A Bilikönyv is ide tartozik: az eredeti héber, majd angol változat sikerét a különféle fordítások évtizedes szórásban követték, bizonyos helyeken csak egy kiadás erejéig. Nálunk először 15 évvel ezelőtt jelent meg, azóta jóformán állandóan kapható, megkockáztatható, hogy klasszikus lett.

Milyen erősségekkel szolgált rá a Bilikönyv arra, hogy klasszikus segítő könyvvé váljon? A receptje nagyon szimpla: egyszerűség és türelem. Egy kicsit sem körmönfont történetbe ágyazva, lényegre törően meséli el, hogyan jutott el a könyv (a magyar kiadásban) Samu nevű hőse addig, hogy bilibe kakiljon. A pedagógiai koncepció: egyszerű mintaadás. Elsődleges erénye az eszköztelenség. Ehhez pedig nincs is szüksége másra, csak egy jól kiválasztott elbeszélőre. Az egyes szám első személyű elbeszélő pedig Samu anyukája, akiről készséggel elhisszük, hogy közvetlenek a tapasztalatai, ahogy azt is, hogy jól beszél a 2-3 évesek nyelvén, akkor is ó, ha a testről vagy a kakilásról van szó. Erről a közvetlenségről csak annyit, hogy volt olyan szülő, aki azt mesélte, hogy Samu náluk jó egy évre igazi referenciaszeméllyé, szinte baráttá vált. A saját tapasztalatunk is az volt, hogy jól működik a könyv, de nálunk inkább a hamisítatlan bölcsis humor (mi a bili: kalap, tejesedény a macskának, virágváza, madárfürdető…) tarolt. Kétféle kifogást hallottam a Bilikönyvvel kapcsolatban, az egyik szerint a nem hangsúlyozza eléggé a kézmosás szükségességét (egyszerűen csak kezet mosnak a kakilás után), a másik szerint pedig a környezettudatosság ellen hat, hogy a kaki a könyv szerint a tengerbe kerül. Ha ezek komolyan zavarnak valakit, akkor is némi szülői intervencióval orvosolható apróságok.

Siker, büszkeség

A könyv képi világa egy kicsit régi, de nem avítt. Annak ellenére, hogy ma ilyen típusú illusztrációval senki sem állna elő, nem érezzük, hogy a képi világ túlhasznált, idejét múlt lenne. Pedig éppen a legfontosabb kellékek változtak hatalmasat a könyv megírása (1975) óta, a biztosító tűvel rögzített textilpelenka ma többnyire ismeretlen látvány, a bili pedig az a régi fajta, éjjeli edényre emlékeztető eszköz, amilyet ma a gyerekek a Jókai-emlékházban szoktak életükben először látni (és egyfajta fordított kultúrsokkot élnek át, amikor elképzelik Jókait…) A bámulatos az, hogy egy kétéves simán elfogadja, hogy a könyvben a bili alig emlékeztet arra, amilyen az övé. Úgy látszik a kicsik sokkal rugalmasabbak az absztrakcióban, mintsem gondolnánk.
A könyvből a 80-as években készült lányoknak szóló változat is. Nálunk először csak Samu volt, majd egy darabig volt külön Samu és Sári, hogy aztán újra csak Samu legyen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lányokat nem zavarja, ha egy fiú példáján tanulnak bilizni.

Samu tényleg segít.

Alona Frankel: Bilikönyv. A szerző illusztrációival. Magyar fordítás: Demény Eszter. Pagony, 2006, 2019. 40 oldal, kemény borító

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!