A történet kezdetén az ember azt jósolja, hogy vidám és viszontagságos adventi történetet fogunk olvasni egy középosztálybeli családról, ahol a szereplők legjobb szándéka ellenére is minden rosszul sül el, és azt találgatjuk, hogyan lesz a Szenteste mégis rendben, és meg fogunk-e kicsit hatódni. Azonban a könyv negyedénél váratlan irányba fordulnak az események, egy kicsit sem kevésbé karácsonyi történetbe kerülünk, aminek a fókuszában a szegénység, a lelkiismeret, a gyermeki tisztaság, a társadalmi szolidaritás lesz. Az elvárt befejezés így is meglesz, hosszan fogunk majd gondolkodni róla, hogy a hit az emberi jóságban hollywoodiasan valószínűtlen volt-e vagy egyszerűen optimista. Egyszer csak minden könnyű lett… és kész. Az egészet nagyon kevés választja el a banális giccstől, de elválasztja, ez pedig a történetmondás hitelessége.

Zágoni Balázs sokoldalú szerző, a Gömb című ifjúsági könyvéért kapott HUBBY-díjat, de neve az ismeretterjesztő Kincses Képeskönyv-sorozat által lett ismert; és ne feledkezzünk meg a kisebbeknek szóló Barni-sorozatról, amelynek már több mint egy évtizede tart a csendes sikere. A Karácsonyi kitérő éppen ezzel az utóbbival hozható rokonságba. Ezeket a szövegeket akár együgyűnek is tarthatnánk, mert tényleg pontosan azt mondják, amit mondanak, de ettől mégsem bugyutának, hanem önazonosnak, hitelesnek érezzük őket. Emma, a könyv főszereplője olyan, mint a jobbik énünk, ha hibázik, akkor is reflektáltan teszi, és nem nyugszik, amíg ki nem javítja; Liliről, az amúgy flegma és cinikus nagylányról kiderül, hogy nem csak a telefonját képes nyomkodni, hanem a megfelelő pillanatokban helyén van a szíve és a kreativitása is. Olyasmik ezek, amik könnyen tehetnének valószínűtlenné, sablonossá, didaktikussá egy szöveget, itt azonban az elbeszélés hitelessége segít abban, hogy mindezt készséggel elhiggyük. (Mondjuk segítenek abban, hogy a valóság talaján érezzük magunkat, ahogy a szegénynegyedet leírja, vagy olyan apró momentumok, mint amikor az apa, még az egyik legemelkedettebb pillanatban is füllent egyet… és le is bukik). Végül még azt is elhisszük, hogy a középosztály a maga problémáival nincs hermetikusan elzárva a szegényektől, összeköti őket az eredendő emberi jóság és a szeretet.

Szabó-Nyulász Melinda illusztrációit, bár lendületesek és magabiztosak, nem sikerült megszeretnem. Ha az egészet nem nézzük, érezhetjük, hogy egy-egy figura el van találva, de összességében a képek öncélúan groteszkek, nem igazán ragadják meg a szereplők karakterét. A retró hatás (olyan, mintha a Füles 50 évvel ezelőtti rajzait néznénk, plusz erre még rájátszanak a régi vágású képaláírások is) semmilyen kimondott vagy titkos értelmet nem hordoz. A képek meg sem próbálkoznak belehelyezkedni a történet emelkedettségébe, amit persze még felfoghatnánk ellenpontozásnak, de nincs meggyőző párhuzamos képi történetmesélés, csak egy-egy leírt szituáció önkényesen stilizált ábrázolása.

A borító felhőtlen szórakozást ígér (a nyomornegyed viskói a hátsó borítón bújnak meg), ez annyiban helyénvaló is, hogy könnyen gördülő, olvasmányos könyvet kapunk, másfelől ez a könyv nem fog békén hagyni, kikényszeríti, hogy gondolkodjunk, beszélgessünk a szegénységről, nem maradhatunk közömbösek. Különösen karácsonykor nem.

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő. Szabó-Nyulász Melinda illusztrációival. Móra Könyvkiadó, 2021. 116 oldal, puha fülesborító.

Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A kritika megírásához használt könyvet a a kiadótól kaptuk.