Az orvos és árvaházigazgató, író és humanitárius hős Korczak zseniális, I. Matykó király című regényének folytatása szerves meghosszabbítása az első résznek, olyannyira, hogy önmagában nem is igen értelmezhető, ezért az előzményekkel együtt az, ami: maga is nagyszerű, felkavaró és megrendítő mű. Az első rész önmagában is remekmű, és a két rész együtt is az.

Uralkodásának kezdetén Matykó semmit nem értett a politika világából, a legegyszerűbb jogi-társadalmi törvényszerűségeket sem ismerte, ezért a reformjai igazán felbolydították nem csak országát, de az egész világot. Története egyszerre volt mulatságos és később a háború zivatarainak leírásakor komoly és kissé keserű is, mindazonáltal Matykónak mégiscsak sikerült átmenetileg stabilizálnia a négy égtáj országainak politikai viszonyait. Az első regény olvasói tehát megismerhették és megérthették a társadalom, a társadalmi intézmények, jogok, kötelességek, az igazságossági elvek és az országközi diplomácia problémáit. A nagyon egyszerű kérdésektől bravúros írói teljesítmény révén egészen komplex problémák megértéséig juthatott el a gyerekolvasó.

Korczak zseniálisan meglátta, hogy a történet itt nem állhat meg, hiszen a „tudni mit” után következnie kell annak is, hogy „tudni hogyan” és „tudni miért, tudni mi végre”. Miután Matykó megtanulta, miben áll a kormányzás, vagyis a politikatudomány és politikafilozófia, szembetalálkozik metafizikai és etikai kérdésekkel, melyek a tudáson túl a bölcsesség felé vezetnek. A gyerekkirály önkéntes száműzetésében, melankolikus útkeresésében most már az erkölcsi miértek után kutat. Azokkal a kérdésekkel foglalkozik, hogy ha más hatalmak az ő vesztét akarják, miért is kellene neki kormányoznia. Hogyan segít jobban népének, ha trónján marad, vagy ha kivonul a világból? Milyenek, hányfélék az emberek és miért cselekszenek úgy ahogy? Mindenezeken keresztül önmaga mélyebb megismerésében is elmerül, melyből saját múltját, szenvedéseit, gyászát és totális magányát illető tudással – azaz mély önismerettel és bölcsességgel – tér vissza országába.

Mindezek így felsorolva nagyon patetikusan és álfilozofikusan hangzanak, és didaktikusságot ígérnek, de erről szó sincs! A zseniális Korczak Matykó minden új élettanulságát nagyon szépen szituációba helyezi, semmi nem történik bemondásra, minden az események logikus következménye, és a kis főhős belső és külső utazásában egyaránt nagy izgalommal és átéléssel tudunk jelen lenni. És közben a filozofikus tanulságok sincsenek üresen bölcselkedő kinyilatkoztatásokban megfogalmazva. Korczak mértéktartóan, már-már szűkszavúan fogalmazza meg Matykó világot illető nagy megfejtéseit.

A regénynek – ahogy az első résznek – ismét kitűnő a tempója, és amikor már azt hinnénk, hogy az okosság után már bölcs és jóságos Matykó készen áll előttünk, az író még vagy hármat perdít a sors rokkáján, hogy nem győzzük törölni a könnyeinket. Meggyőződésünk, hogy mire a 10-12 éves forma gyerekeink nevetve-izgulva-szomorkodva végigutaznak Matykóval e két politikaifilozófiai kalandregényen, vele együtt elbírják majd a világ derűjét és szívsajdító terheit is.

Janusz Korczak: Matykó király a lakatlan szigeten. Illusztrátor: Marianna Oklejak. Magyar fordítás: Mócsai-Karaba Márta. Móra Könyvkiadó, 2021. 224 oldal, puha borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!

A kritika írásához használt könyvet a kiadótól kaptuk.