Írtál egy könyvet? De jó, és milyen korosztálynak szól?

Rendszerint ez a kérdés hangzik el, amikor az ember elújságolja a kiadójának, hogy írt egy könyvet. Ez az a kérdés, amitől egyes írók leizzadnak (lehet, hogy valakit nem hoz zavarba, de engem igen), habogni kezdenek, és azt felelik, hogy fogalmam sincs. Vagy azt, hogy te vagy a kiadó, mondd meg te. Mert egy jó könyv szerintem minden életkorban működik, 2–112 éves korig, amikor a szó már/még jelentéssel bír az olvasó, hallgató számára. No de mi van nullától kettőig?

Emlékeim, valamint Nyuszi rokonainak és üzletfeleinek emlékei szerint a babáknak tök mindegy, mit hallgatnak, csak hang legyen, anya és apa legyen, és körülöttük forogjon a világ. Képesek tele szájjal kacagni egy vadászati szakkönyvön, vagy órák küzdelmes kísérletezése, a világ minden nemzetének összes altatódala (és egy berekedt torok) után pár perc alatt édesdeden álomba merülnek a Toldi hallatán. Igen, a szöveg zenéje, a hangban való feloldódás számít, no de ki a csoda tudja kiszámítani, hogy csecsemőnk a hadtörténet, a mikrobiológia, vagy a felvilágosodás irodalmának zenéjéért rajong?

Ha megpróbáljuk józan paraszti ésszel kiválasztani az életkoruknak megfelelő irodalmat, akkor mondókázunk nekik, képeskönyveket mutogatunk nyuszikákról, bocikákról, méhecskékről, és nyugtázzuk, hogy a lapozó könyvek jelentős részének legfőbb érdeme, hogy 2-4 éves kor között kiváló garázsépítési alapanyag válik belőlük a kisautók számára, vagy istálló a műanyag lovaknak.

Fehér...

Nagy Diána Babageometria: Vonalak című lapozója a 0-2 éves korosztály számára készült. Nem a szülőnek, hogy eszébe jusson a rég elfeledett mondóka, vagy bebizonyítsa a csemetéjének, hogy jobban tud nyihogni, mint a nagybácsi, aki mindig elviszi a show-t. Igazán és csakis, és leginkább a babának készült – bár a lapozók remek garázsépítési tulajdonságát is magáénak tudja. Sőt, kifejezetten esztétikus építmény lehet, mert nagyon szép, játékra inspiráló térfalakat lehet belőle létrehozni, ráadásul nem nyeklik-nyaklik, és nem is túl vastag. Jól kiegyensúlyozható, tökéletes arányú és papírvastagságú, kisgyerekkézbe simuló könyvgarázs. Vagy istálló.

...és fekete

A könyv tökéletesen beszéli a babanyelvet, szavak nélkül. Szemünk előtt féktelen, gabalyodó fonalként tekeregnek a vonalak, cikkelnek a cakkok és cakkolnak a cikkek, pityegnek a pettyek és petyegnek a pöttyök. A grafika fekete-fehér, nincs benne egyetlen kósza szín sem. Még poénból sincs. Mégis a csíkok és az üres terek képesek világokat építeni. Minden oldalpáron egy kicsi, új, gazdag világot. Fogadni mernék, hogy a nyihogni remekül tudó nagybácsi is sokáig nézegeti majd, mert a rajzai újszerűek, viccesek, és tele vannak meglepetéssel. (Vajon a bálna- és denevérhang is megy a nagybácsinak?)

Én már egyáltalán nem emlékszem rá, hogy milyen volt, amikor baba voltam. De felnőtt fejjel úgy képzelem, és valószínűleg nem cáfol a tudomány, hogy a babák érzékelésében is egy pöttyből, egy vonalból, egy hangból, egy ízből, egy érzésből kezd el felépülni a világ. Egy kis cseppből az óceán.

Nagy Diána: Babageometria: Vonalak. Két Egér Könyvek, 2013., Móra Könyvkiadó, 2016, 2018. 18 oldal, lapozó.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!