Dátum: 2022-02
Nem lehet betelni vele
2022. február 28. | Kele Fodor Ákos
A telhetetlen hernyócska, Eric Carle könyve azok közé a művek közé tartozik, melyekben nem az aprómunka vagy a kunszt teremti meg azt az extra értéket, amit a legjobb könyvektől várunk, hanem egy darab kivételesen leleményes formai ötlet és egy attitűd szülte kedves gondolat. » Tovább…
Minek ide történet!
2022. február 26. | Mészáros János
Volt egyszer (többek között) egy semmi, egy minden, egy bármi, egy labda, egy A betű, egy radír, egy varázsajtó. Van, amelyikről lehet mesét írni, van amelyikről nem. Tóth Gyula Gábort nem zavarta az utóbbi körülmény, így született meg a Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék. A könyvet nézegetve pedig néha az az érzése az embernek, mintha kifejezetten azért születtek volna ezek a mesék, hogy Nagy Norbert illusztrálhassa őket. » Tovább…
Ajtó a kortárs prózairodalom felé
2022. február 22. | Mészáros János
A Szívlapát és a Lehetnék bárki után logikus lépés volt egy prózaantológia megjelentetése. Ez lett a Szevasz. A könyv egyfajta bevezetés a kortárs prózába (vagy annak egy részébe), erre pedig milyen más műfaj lenne alkalmasabb, mint a novella. És mivel elég sok olyan írást tartalmaz, amelyekhez többször is szívesen visszatérünk, az az érzésünk támadhat, hogy ez a könyv nem is annyira antológia, hanem már-már szöveggyűjtemény. » Tovább…
Leltár egy élet gazdag óráiról
2022. február 18. | Kelemen Réka
Rébecca Dautremer nem gyerekkönyveket alkot, de nem is felnőtteknek, könyvei nem célzottak, egyetemesek. Valószínűleg kíváncsi megfigyelője annak, hogy képei kiből mit váltanak ki, és bizonnyal örül minden új olvasatnak. Magyarul mindössze két könyve jelent meg, ebből Jussváry Jakominusz gazdag órái a második. Becsüljük meg! » Tovább…
Az élet… utat talál magának
2022. február 12. | Kelemen Réka
Középiskolás korom óta több holokauszttal foglalkozó regényt, képregényt olvastam. Arra már nem emlékszem, hogy mi volt az első, amit a kezembe vettem, de tudom jól, hogy mit tettem le utoljára (most ősszel), Alena Mornštajnová regényét, a Hanát. Pár nap alatt olvastam végig, lehetetlen volt abbahagyni. Nem csak a tömegközlekedési eszközökön, de az autóban is mindig velem volt (nem én vezettem), vagy családi összejöveteleken. Kerestem az alkalmat, hogy olvashassam, ha csak egy bekezdést, akkor annyit, bár az csak olaj volt a tűzre, és még inkább folytatni akartam. A műfordító, J. Hahn Zsuzsanna azt írta a kötet megjelenésekor, hogy már amikor először meglátta, tudta, ezt le szeretné fordítani. Aki elkezdi olvasni, hamar meg fogja érteni, hogy miért. » Tovább…
Pirézek és naácsok – a pletyka háborús erejéről
2022. február 8. | Kele Fodor Ákos
Hogyan épülnek fel az előítéletek mozgósította pogromok? A félelmekre alapozott uszítás, a gyűlöletkampány és a háborús logika? Várszeg Adél könyve, A nagy félreértés felkínál egy magyarázatot a gyermektársadalom számára, mely amennyire vicces, a legmélyén annyira tragikus is. » Tovább…
A kor nem számít – jelige: „Békés naplemente”
2022. február 3. | Kelemen Réka
A Mia és Maja, Maksai Kinga első regénye még egy olyan romkomokon és tinivígjátékokon nevelkedett felnőttnek is szórakoztató, mint jómagam. Bár az is kiderül a történetből, hogy ezt nem valljuk be nagyközönség előtt, hiszen nem biztos, hogy beleillik a rólunk kialakított képbe… » Tovább…
Fajankó, a kelet-közép-európai Pinocchio
Pillanatképek a művészet történetéből
Az elérhetetlenség szédítő szépsége
Nem üres ekfrázis
Nem is nehéz