A Boldizsár Ildikó válogatásában megjelent felnőtteknek szóló tematikus mesegyűjtemények sikerét igazolja a tény, hogy számos kiadást értek meg. Szerepet játszanak ebben külső tényezők is, hiszen egy olyan könyvből, amely a Mesék anyákról, Mesék férfiakról nőknek stb. címet viseli tartalmától függetlenül könnyen lehet ajándék. Még ha a kiadónak lehetett is egy ilyen (nem kárhoztatható) üzleti megfontolása, a könyvek nem viselkednek ajándékkönyvként, sőt a sorozat az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb mesegyűjteményévé nőtte ki magát. Érdekes lenne hosszmetszetében megnézni, hogy a sorozat egyes témái, milyen karakterű válogatásokat eredményeztek, mely esetben kerülnek többségbe borzongató és mikor például fennkölt mesék. De szokásunkhoz híven egy konkrét kötetről írunk. Ha egyet kell választani, akkor számomra az mindenképpen a Mesék testvérekről, testvéreknek. Az még a szubjektív része a választásomnak, hogy egyszerűen ez a könyv tetszett legjobban az összes közül; ugyanakkor a választásomat azzal is alá tudom támasztani, hogy ez lett a sorozat legegységesebb kötete. Az egyszerű, könnyen átlátható válogatási elvek úgy vezetik az olvasó, hogy amennyiben hajlandóak vagyunk ezekkel azonosulni, akkor egyetlen mese sem érződik fölöslegesnek, nem lóg ki sem színvonalban, sem tematikában.

A testvér-tematika azért bizonyult különösen hálásnak, mert néhány alapvető motívumon keresztül meg lehetett fogni. A három testvérről szóló meséknek se szeri se száma, volt honnan válogatni, és néhány olyan különösen szép és érdekes mesét bemutatni, amelyek talán kevéssé ismertek. Ez a blokk értelemszerűen mutat valamelyes átfedést a másik kettővel. Ezek közöl az egyik a „Testvér testvér ellen” című rész, amely egy csokornyi groteszkbe hajló rémmesét tartalmaz főként egymás életére törő testvérekről. Sokan ezekre a karakteres, horrorisztikus mesékre emlékeznek legjobban a kötetből, pedig a gyűjtemény meséinek csak az ötöde tartozik ebbe a tematikába. A harmadik, legnagyobb blokk az egymást segítő testvérekről szól, ahol a mesék emelkedettsége ellenpontozza az előző fejezet sok gonoszságát – ezen belül külön fejezetet kaptak a másik nemű testvérükért harcoló testvérek („Bátyácskák – húgocskák – nővérkék”).

Mivel igazán egyenletes színvonalú válogatásról van szó, merőben önkényes, hogy melyik meséket ajánlom, de nehezem bírnám ki, hogy ne soroljam fel a kedvenceimet. A három testvérről szóló mesék („Testvérkalandok”) közül a Két aranyhajú gyermek tette rám a legnagyobb hatást mítoszi komplexitásával, bizarr tragikumával. Ez a mese befért volna az ellenségeskedő testvérekről szóló részbe is, ahonnan a sok erős mese közül A béna fiú és a nővére groteszk rémmeséje és A lány meg a fekete kígyó balladai tragédiája a választásom. Az egymást segítő testvérekről szóló két fejezetből végképp igazságtalanság valamelyiket kiemelni, így csak vaktában írom a Kispiros és Bogyócskát vagy A boszorkány nyárfáját, de például jó volt újra olvasni Az aranyhajú ikrek meséjét Benedek Elek szövegezésében vagy éppen Mogyorós Katherine történetét.

Fontos megemlíteni azt, hogy a mesegyűjtemény felnőtteknek szól. Ez nem jelenti azt, hogy gyerekek számára feldolgozhatatlan mesék lennének a könyvben, de azt igen, hogy fokozottan nem mindegy, hogy kinek és mikor olvassuk őket. Ezt a szűrést a szülőnek vagy bárki másnak, aki felolvas el kell végeznie. Amiben az a jó, hogy ezeknek a meséknek az estében ez kifejezetten élvezetes feladat.

Amikor irodalmi igényű szövegeket olvasunk, ritka, hogy a könyv valamiféle célt határozzon meg számunkra; azonban ha Boldizsár Ildikó meséket válogat, az nem független a meseterápiás munkásságától, így nem meglepő, hogy a fülszövegben ilyesmit olvasunk: „Kötetünk meséi abban segítenek, hogy a jó testvérkapcsolatok még jobbá váljanak, azok pedig, akik rossz testvérkapcsolatban élnek, felismerjék azt a bizonyos jelet az életfán, s tudják, mit kell tenniük.” Vagy az előszóban ilyet: „A meseterápiában egyébként nemcsak családi viszályok rendezésekor kerülnek elő a testvérmesék, hanem akkor is, amikor a páciensnek saját női illetve férfi oldalával akad konfliktusa vagy »elveszett énjét«, korábbi vágyainak nyomát keresi. Ezekben az esetekben a testvérmesék nem a testvérkonfliktusok oldásában segítenek, hanem abban, hogy harmónia keletkezzen a személyiségen belül, és a »testvérek« egymásra találva alkossanak egy egységes rendszert.” Az első egészen közkeletű, a második viszont nem triviális terápiás cél.

Okozott némi fejtörés, hogy hova soroljuk ezt a könyvet: lehet segítő könyv, de mégis inkább az irodalmi értéke miatt olvassuk. Nem gyerekkönyv, de a tartalma mégis jó, ha eljut a gyerekekhez. Majd abban maradtunk bármennyire is a metszetében van a kategóriáknak, mégis a legjobb gyerekkönyvek között van a helye.

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék testvérekről testvéreknek. Magvető, 2012, 2014, 2016, 2018. 330 oldal, kemény borító, védőborító.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a saját könyvespolcunkról vettük le.