A fősodorbeli ismeretterjesztő könyvek több évtizeden keresztül kimunkálódott, letisztult szerkesztési módszerek, szakmai normák alapján készülnek, a Babilon vagy a Scolar ismeretterjesztő sorozatai méltán népszerűek, mert színes, sokrétű, korrekt információt nyújtanak egy-egy érdeklődési körben. Egy dolgot nem adnak meg, a felfedezés örömét. (Azért ne legyünk igazságtalanok, mindkét kiadó előállt már több, az átlagból kiemelkedő ismeretterjesztő könyvvel, amelyekről a nem túl távoli jövőben mindenképpen írni fogunk.) Régóta jelen van az ismeretterjesztés egy másik fajta vonulata, amelynek megerősödése 21. századi fejlemény, ezért nevezhetjük új generációs ismeretterjesztésnek. Ebben a szemléletben kevésbé szigorúan szerkesztett könyvek születnek, amelyek cserébe több rétegűek: tartalmaznak egy könnyen követhető, információkkal nem túlzsúfolt főszöveget, és ehhez társul egy olyan szint, ami már jóval több információt tartalmaz és szabadon felfedezhető. A képek szerepe is módosul, az illusztrálás, szemléltetés helyett itt is a felfedezésre helyeződik át a hangsúly. Remek példája ennek az Erdős Pál életét feldolgozó A fiú, aki imádta a matekot, amiről korábban már írtunk.

Az egérke enciklopédiája is tankönyvi példája lehetne ennek az új generációs stílusnak. Van egy laza kerettörténet, Egérke… Az egér nagyon hálás médiuma egy ismeretterjesztő könyvnek, mert tényleg nagyon kíváncsi állat. …Egérke, aki feltehetőleg mezei egér, egy üregben meglehetősen antropomorf életet él, és mint azt egy ideális gyerektől elvárnánk minden érdekli, és mindennek utána is olvas… szóval ő nyár végére vendégeket vár, szeretné felkészülten végigvezetni őket a saját lakhelyén, ezért füvészkönyv (ez a címben szereplő enciklopédia) formájában szedi össze a szükséges tudást a környezetéről. A főszöveg az enciklopédia létrejöttének a történetére fűz fel mindent, viszonylag röviden és egyszerűen fogalmaz. Gyorsan végig lehetne rohanni a könyvön, de minden oldalpáron el kell időznünk, egyfelől ha tudni akarjuk, hogy pontosan milyen növényeket és állatokat láttunk, másfelől mert mindenféle változatos tudnivaló vár még felfedezésre a hangyaboly felépítésétől a madárhangokon keresztül a kerti tó kiépítésének módszertanáig. A könyv a cím és a kerettörténet ellenére sem enciklopédikus igényű, nem akar univerzális tudást adni, folyamatosan adatokkal terhelni, hagy bőven felfedeznivalót, a célja az érdeklődés felkeltése, a sok szempontú megközelítés igényének felélesztése. Pedagógiailag kellőképpen változatos: nekikezd egy olyan szerkezetnek, ahol egy oldalpár tapasztalatgyűjtést egy oldalpár feldolgozás követ, de mielőtt ezt elkezdenénk mechanikusnak érezni, változtat, majd a kellő időben megint vált. Elszórtan felbukkannak feladatok is, de nem annyi, hogy ezt számonkérésnek, ellenőrzésnek kezdenénk érezni.

A laza szerkesztés ellenére odafigyel a dramaturgia következetességére. Egérke az egyetlen fiktív és antropomorf szereplőnk, a többi állattal nem beszélget, nem emeli be őket a fikcióba, hanem tényleg csak megfigyeli őket mint a természet részeit. És ez fordítva is így van, bár ez elsőre kihagyott ziccernek tűnik, de – néhány utaláson kívül – nem erőlteti, hogy a mezei egér életmódjáról közvetítsen ismereteket, a megfigyelő egér „ember” marad. Ez a következetesség általánosságban az illusztrációra is érvényes. Bár ott azért van egy kérdéses momentum, a zseb Egérke bundáján (vagy a bőrén?), az azért egy kicsit furcsa. Lehet, hogy mégis ruhát kellett volna rá adni…

A könyvet így címkézhetném fel: „a gyerek első komolyabb könyve a természetről, bevezetésféle, de csak az első lépés a saját felfedezések felé”.  
Az illusztráció egyenrangú szerepet visz a könyv szövegével. A képek abba a számítógépes grafikai stílusba tartoznak, ami feltűnően sokszor látható a kortárs cseh, szlovák, ukrán és (kicsit kevésbé gyakran) a lengyel gyerekkönyvekben. Így némi csúsztatással akár „szláv stílus”-nak is lehetne nevezni. A kicsit színhiányos grafika sok esetben azt jelentené, hogy az esztétikai cél felülírja az ismeretterjesztés követelményeit. Szerencsére az Egérke által vizsgált területhez tényleg passzol, hogy a képeket túldominálják a földszínek. Az élethűség és a stilizálás aránya éppen megfelelő. A növények, állatok felismerhetőek, de a képi világ kellőképpen mesés marad. Én szerettem a könyv méretét is. És persze mindig ünnep a félvászon kötés.

Tereza Vostradovská vendégünk volt a Két Egérben, éppen ezt a könyvet mutatta be. A személyes találkozás sokat számít. A Csirimojó pedig egyszerre az egyik legkisebb és legigényesebb kiadó a gyerekkönyvpiacon. Így ajánlhatnám kettős elfogultságból ezt a könyvet. Sőt, ha az egeres témát is figyelembe vesszük, akkor ez az elfogultság már háromszoros lesz. De a nálunk megvásárolt mennyiség és a vevők visszajelzései szintén igazolták a könyv értékét. Így ez az elfogultság ezúttal vállalható.

Tereza Vostradovská: Egérke enciklopédiája. A szerző illusztrációival. Magyar fordítás: Peťovská Flóra. Csirimojó, 2018. 52 oldal, kemény borító.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!