A két csillag című mesekönyv, Samuel Allo, Gombos Kata és Szimonidesz Hajnalka közös projektje. A kötet elején a bevezető többet is elárul arról, hogy hogyan is kezdődött a barátság Samuel és Kata között, és rá tizennyolc évre pedig a közös munka.

Samuel világjáró mesegyűjtő, bejárta mind az öt kontinenst és az emberek emlékezetében élő meséket kereste. A kötetben szereplő hét mesét is az utazásai során gyűjtötte. A könyv eredettörténetét ismerve, akarva-akaratlanul is az az érzésünk támad olvasás közben, hogy Samuel, akár csak hősei, egy csodákban gazdag mesevilágban létezik. A kötet végére pedig teljesen biztosak lehetünk abban, hogy ő maga is Szalatarzen ország szabályai szerint él: „[A] mi országunkban nem szabad többet elvennünk valamiből, mint amennyire szükségünk van, de kevesebbet sem kell.” 

Elsőre nem biztos, hogy nagyon egyedinek tűnik a kötet, a kialakítását leszámítva, hiszen számos népmesegyűjteményt kínálnak a könyvesboltok. Ez mégis más, hiszen Samuel az utazási során meg akart valamit osztani másokkal: a meséit. Ebben az interakcióban rejlik a titka. Nem azért gyűjtötte ezeket a történeteket, hogy egyszer könyv formájában megjelenjenek, hanem rajtuk keresztül tudott kapcsolódni másokhoz. Ahhoz, hogy a magángyűjteményből könyv lehessen, kellett Kata, aki meghallotta a mesékben rejlő lehetőséget. „A barátom azért ilyen bölcs, mert ő a füleivel lát, és a szívével hall.” (A vak és a vadász)

A szövegek megőriznek valamit a szóbeliségből a nyomtatás és szerkesztés ellenére is, nem lettek utólag tökéletessé formálva, vagy túlírva. Nem érezni semmiféle mesterkéltséget olvasás közben. Mind a felnőtt, mind a gyerek olvasót megérintik a lírai hangvételű mesék, nincs olyan, akiben ne dolgoznának tovább ezek a történetek. Akkor is működnek, ha csak magunknak/magunkban olvassunk, viszont a felolvasás teszi őket igazán hatásossá. Nincsenek nagy minőségbeli eltérések a szövegekben, de feltűnő, hogy azok a történetek nyújtanak nagyobb esztétikai élményt, amelyek másik mesemondóktól származnak.

Ahogy a legtöbb népmese-válogatásban, a műfajból adódóan, ebben a kötetben sem találunk minden oldalon illusztrációt. Mégsem kelt hiányérzetet a szöveg-illusztráció arány az olvasóban vagy hallgatóban. Szimonidesz Hajnalka festményei nemcsak a távoli (ismeretlen vagy mesebeli) tájakat idézik meg, hanem mélyen dolgozik bennük a mesék hangulata. Sokszor nemcsak a szövegek kínálnak azonosulási lehetőséget az olvasó számára, hanem a képek is, főként az, ahogy a különböző szereplők nézőpontjai jelennek meg az illusztrációkon. Az egyik ilyen figyelemfelkeltő megoldás, amikor A két csillag című történetben először az apa, majd a fiú szemszögét látjuk egymás után. Nem csak a nézőpont változik, kitágul a perspektíva és mi is meglátjuk/megérezzük az óceán végtelenségét. Az illusztrációkat nézve fel lehet ismerni Szimonidesz Hajnalka jellegzetes stílusát, mégis valami újat láthatunk tőle. Érzékelhetően számos személyes kapcsolódási pontot talált a mesékhez, és örömét lelte az alkotásban. (Így készült A két csillag – videó)

A könyv fotóalbumokra emlékeztető kialakításának az esztétikai élményen túl is van funkciója. Minden mesét egy pauszpapíroldal választ el egymástól. A lábnyomok, amik megjelennek ezeken az elválasztókon, egyszerre tartoznak a mesemondó Samuelhez, és a mese valamelyik szereplőjéhez. De érezhetjük úgy is, hogy ezek a mi lábnyomaink, az olvasóé, a hallgatóé. Mintha mindenki egyszerre lépne be a mese terébe.

„Ebben a kertben azok, akik elfáradtak, megpihenhetnek, és újra megerősödnek. Akik szomorúak, örömre lelhetnek, akik betegek, meggyógyulhatnak.” (A földműves és a juhász)

A kötetből árad az öröm, az alkotó(k) öröme a megvalósulás folyamatában, és ez átragad az olvasóra is.

Samuel Allo: A két csillag - Egy vándor mesemondó történetei. Könyvterv, szerkesztés, fordítás: Gombos Kata. Illusztráció: Szimonidesz Hajnalka. Kisgombos Könyvek, 2021. 88 + 16 oldal, kemény borító.

 Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a kiadótól kaptuk.