Gyuri, az óriás, egy rongyos és viseltes ruhát hord az utcán, mely egyszerre idézi meg a régmúlt idők hálóruhadivatját, és nemteleníti el őt, így segítve, hogy elesettségével és kiszolgáltatottságával fiúk és lányok egyaránt könnyen azonosulhassanak. Gyuri megelégeli a helyzetét és csinos ruhákat vásárol magának: sármos és elegáns férfivé válik. Ahogy sétál egyre másra bajba jutott állatokkal találkozik. Az írónő zseniális alapötlete, hogy Gyuri és az állatok méretkülönbsége miatt az óriás ruhái segíthetnek a bajok megoldásában. Gyurinak azonnal vág az esze – cipője épp jó egérháznak, inge vitorlának –, és jószívűsége arra sarkallja őt, hogy ruhadarabjait egyesévvel odaajándékozza másoknak, mígnem hiányos, szedett-vedett ruházata miatt ismét szánakozást ébresztő lesz. Ám mikor arra kényszerül, hogy újra magára öltse régi, rossz ruháját, az állatok szívet melengető köszönettel járulnak elé.

Papp Gábor Zsigmond fordítása ezúttal nagyon szép, a verssorok tökéletesek (ez nem maradéktalanul igaz minden Julia Donaldson-fordítására – mentségére szolgáljon, a keresetlen nyelvi poénok átültetése egyik nyelvről a másikra komoly próbatétel minden fordítónak), sőt részben megzenésítésért kiáltanak! Gyuri dalol benne, tehát a meseolvasó szülőknek mindenképpen rögtönöznie kell valamit!

Ez a verses-zenés, letisztult, frappáns alapötletre épülő tanmese (de itt gyorsan felejtsünk el mindent, ami a tanmese kifejezésről eszünkbe jutna, és gondoljunk egy igazán vicces láncmesére) még remek képi-dramaturgiai tálalással és egyenletes történetvezetési tempóval is párosul – tehát minden részében egységet alkot. Magától értetődő módon közvetít a 3+-os korosztálynak egy csak elsőre szimpla morális problémakört. A gyermekeink egy ilyen nagyszerű mű segítségével gondolhatják és érezhetik át a nálunk még elesettebbek iránt részvét parancsát, az önfeláldozás nehézségét és azt, hogy kevesebb marad nekünk, de többek leszünk azáltal, ha azt az utat járjuk, mint Gyuri. Aki a történet végére nemcsak hogy elnyeri mások elismerését, kivívja háláját mintegy elégtételképpen, hanem – bár ez nincs kimondva, csak ócska ruhájában való tündökléséből következtetjük ki – arra is rájöhetett, hogy nem a ruha teszi az embert. Okos volt eddig is, hiszen ruháit leleményesen használta fel, de most még okosabb lett ez az óriás (ez egyébként az eredeti angol cím áthallásos jelentéséből  – The Smartest Giant in Town – még nyilvánvalóbb). De nem szorulunk rá erre a nyelvi magyarázatra, annyira érzékletesen mesél Julia Donaldson és Axel Scheffler.

Julia Donaldson–Axel Scheffler: A legcsinosabb óriás, ford.: Papp Gábor Zsigmond, Pagony, 2011. 32 oldal, lapozó.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!