Kedves Horváth Magdolna! Nagy édeklődéssel olvastam „Állandóan veszekednek!" című tanácskérésre adott válaszát. Nálunk hasonló a helyzet, ikerfiaim, akik 3 és fél évesek mindenen tudnak vitázni, versengenek, amin csak lehet. Válasza nagyon tetszett, és de jó lenne, ha ezt kivitelezni is tudnám! Nem az a probléma, hogy a veszekedésekkel nem tudok együtt élni, sőt igazából csak akkor szeretnék beleavatkozni kettejük vitájába, amikor már „vérre" megy. Sajnos, van egy tényező, amit nem tudunk figyelmen kívül hagyni, de nem is engedik, hogy figyelmen kívül hagyjunk. Ez pedig az, hogy a ház, ahol lakunk, olyan szerkezetű, építésű, hogy egy hangosabb szó, egy leesett játék, ha a gyerek átsiet az egyik szobából a másikba, már észleli az alsó szomszéd. Sajnos többször jelezte már, hogy „fáj a feje a gyerekektől", mi pedig próbáljuk a hangerőt így mindig „normál" szinten tartani. Sajnos, ez idegességet szül, ideges a párom, ha hangosak a gyerekek, és én is ideges leszek, rám is átragad, és természetesen a gyerekek látják ennek a kárát. Ennek megfelelően, ha valamit akarnak a gyerekek, akkor rögtön jön a toporzékolás, hiszti elementális erővel – ugyanis arra biztosan reagálunk. Pedig, ha az alsó szomszéd nem létezne, mit zavarna minket a gyerekricsaj, fő, hogy jól érzik magukat, és játszanak. Ha hazamegyünk, Magyarországra, akkor nincs is gond ebből, csak a visszaszokás nagyon nehéz. Gondolom, más is küzd hasonló problémákkal, mert a panel lakások sem híresek a zajszigetelésükről... egyszerűen tanácstalan vagyok, mit is tehetnék. Legszívesebben figyelmen kívül hagynám a szomszédot reggel 8 és este 8 között. Persze, a fiúk járnak oviba, és igazából péntek délután vannak itthon, meg a hétvégén, de akkor sem egész nap. Kíváncsi lennék, Ön mit tenne ebben a helyzetben – mert hát ez rossz így az egész családnak, hosszú távon pedig még rosszabb lehet véleményem szerint. Szeretném meggyőzni a párom, hogy kevésbé szóljon rá a gyerekekre, mert ez nekünk nem jó így, és csak este, korán reggel követeljük meg a halk játszást. Lenne egy másik kérdésem is: András fiam bármit szeretne mondani, azt szinte kiabálja. Már csak nagyon halkan válaszolok minden kérésére, mondására, hogy tán átveszi a szokást, de sikertelen. Türelmetlen, ha nem kap meg mindent rögtön, és kiabál már az első szóra. Viszont csak ő, Bálint normálisan beszél, mesél. Ön mit tenne a helyemben? Válaszát előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza:
Kedves Kérdezőnk!
A gondolataimat szívesen megosztom, de arra nem tudok válaszolni, hogy mit tennék az Ön helyében. Nem ismerem a gyerekeit, nem ismerem a szomszédot, és a férjét sem. Az biztos, hogy az egészségesen működő család zajjal jár. Sírással, nevetéssel, kiabálással, vitákkal, rohangálással. Vannak temperamentumbeli, kulturális különbségek, de mindenképpen a gyerekeket nevelő család élettel teli állapot, amelyet sokan - bár nem mindig vallják be maguknak, - akár irigyelnek is. Pont karácsony napjaiban olvashatták honlapunkon a Melyiket a kilenc közül? című Jókai novellát, ami ma is nagyon aktuális.
Jól gondolja, a kicsiket nem lehet állandóan korlátozni, mert pont az ellenkezőjét váltja ki annak, amit szeretnének. Nő a feszültség a felnőttekben, a feszültségi szint emelkedését a gyerekek rögtön érzékelik, és hisztisekké, nyugtalanná válhatnak. Ez persze fokozza a felnőttekben a feszültséget, és így tovább...
Sokféle módon lehet enyhíteni a helyzetet. Pl: a szomszéddal való beszélgetéssel, ahol meghallgatják, megértik, és cserébe,akár egy-két barátságos gesztussal nyújtásával kárpótolhatják. Hallottam már olyan esetet is, hogy pont az ilyen morc szomszédot vonták be a gyerekek életébe, és fokozatosan ő lett a leglelkesebb baby-szitter! (De megint kiemelném, hogy én nem ismerem őt, és a vele való kapcsolatukat sem.) Előfordulhat azonban, hogy idős, beteges a szomszédjuk, aki tényleg nagyon érzékeny a zajra. Ebben az esetben meg kell nézni, milyen lehetőségei vannak a hatásos padlószigetelésnek.
A gyerekek hisztis követeléseire, viszont ne reagáljanak. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, főleg abban a helyzetben, amikor félnek a hangos szótól,harsányságtól, de a gyerekek nagyon okosak, ezt kihasználva elérik céljaikat. Hamar rátanulhatnak erre a számukra eredményes technikára, és akkor egyre nehezebben tudják leállítani őket, hogy vágyaikat, céljaikat kiabálással, dübörgéssel érjék el! Talán ennek a próbálkozásnak része Andris hangereje (ha a füle, hallása rendben van).
Üdvözlettel:
Horváth Magdolna
