T.Szakértők! A családunkban van egy súlyos probléma, ami miatt Önökhöz fordulok. Nővérem menye, aki a 3. kislányuknak nemrég adott életet, abban látja az anyaság lényegét, hogy az otthonukban katonás rendet és fegyelmet tart. Egy faluban élnek, szép családi házban. A két nagyobb kislánynak (8- és 3-évesek) semmihez nem szabad nyúlni, mert piszkot csinálnak, semmiféle önálló feladattal nem látja el őket, mert csak rendetlenség lesz utánuk stb. Ugyanakkor a mesélést, verselést, közös programokat otthon nem ismerik a gyerekek, a mamájuk ugyanis egész nap sorozatokat néz a tévében, vagy a plázába jár nézelődni, "vásárolni" velük. A kis 3-éves ismeri a sorozatok szereplőit, de nem tud egy mondókát, óvodába nem íratja be a mamája, mert úgyis otthon van a kisbabával. Legutóbb csúnyán összeveszett a nővéremmel, amikor a nővérem az őszi szünetre feladott Vuk c. könyv olvasását kérte számon a legnagyobb unokájától, szépen, türelmesen, napokra beosztották előre az olvasnivalót, de a mama inkább vásárolni vitte a gyereket, mire a nővérem ezt finoman szóvá tette. Szabályosan elzavarta a meny az anyósát a háztól, akitől eddig csak csupa jót kapott, a gyerekek mindig sírva mennek haza a nagyszülői háztól Kecskemétről, annyira szeretnek ott lenni, hiszen ott igazi szabadságot, programokkal teli, jókedvű, szeretetteljes légkört kapnak. Szerintem a probléma gyökere, hogy a fiatalasszony mélyről jön, azaz nehéz gyerekkora lehetett, nem kapott elég szeretetet, mesét, programokat, ezért nyilvánvalóan nem is tudja azt a gyerekeinek nyújtani. Azonban nagyobb baj, hogy nem is fogja fel, nem is hajlandó elgondolkodni, ha valaki erre finoman a figyelmét próbálja felhívni. A férj (a nővérem fia) reggeltől késő éjszakáig dolgozik a családért, inkább mindent elnéz a feleségnek, csak ne legyen konfliktus, nem hajlandó a tényekkel szembenézni - pegig ő is felelős. Mit tehetünk mi, a család, illetve a nagyszülők? Azt tudjuk, hogy a legnagyobb kislányt nevelési tanácsadóba kell néha vinni, kérhetünk-e ott segítséget? Arra gondolok, hogy egy kívülálló szembesítené a mamát azzal, hogy valamit mégsem csinál jól, még ha meggyőződése is, hogy ő tökéletes anya, mert otthon minden ragyog a tisztaságtól...? Nagyon aggódunk a gyerekekért, féltjük a jövőjüket, az értékrendjüket, a saját későbbi családi életüket - gondolom, Önöknek nem kell magyarázni, mitől tartunk? Segítő válaszukat előre is nagyon köszönöm!
Szakértőnk válasza:
Kedves Kérdezőnk!
A családterápiában az a jó, hogy minden családtagot megkérdezzük arról, hogy neki mi a problémája. Sokszor teljesen más, mint a többieknek, ami néha nagyon is meglepő. Itt lehetőséget kap mindenki arra, hogy meghallgassák egymást, mi az, ami nehéz, vagy rosszul esik nekik, és szó esik arról is, ki milyen változást szeretne, amitől jobban érezné magát, amitől jobban mennének a dolgok, és hogy ki mit tudna saját maga hozzátenni ehhez. A változás pedig kölcsönösségen alapul. Biztosan a jó szándék és a gyermekekért való aggódás íratta ezt a levelet. Mégis azt gondolom, hogy a gyerekek nevelésében a szülő a legkompetensebb. A család leginkább az ő támogatásukkal tud segíteni. Megerősíteni a szülőket mindabban,amiben jók (rend, tisztaság, apa dolgozik a családért, és még biztosan akad sok minden) kiemelni mindent, ami jól működik. A tapasztalat az, hogy ilyenkor a megerősített szülő egyre több dologban egyre jobban kezd működni! A szemrehányás, bírálat inkább ellenállást vált ki. Mint az a levélből kiderül, az anya nem kapott megfelelő szülői mintát az eredeti családjában, így nagyon nehéz lehet neki ezt a hiányosságot lekűzdeni. Valószínűleg nem az Önök értékrendje alapján teszi, de csak akkor tud elfogadni segítséget, akkor lesz nyitott mások véleményét, javaslatát elfogadni, ha javul a kapcsolatuk. Ha bírálat, szemrehányás, kritika helyett érzi a bizalmat és a támogatást. Ellenkező esetben csak mélyül a szakadék, és megszakad a kapcsolat, ami pedig nagy veszteség lenne elsősorban a gyerekek számára. Nekik nagy szükségük van a szülőkre, nagyszülőkre, nagynénire egyaránt. Egymás szerepének, kompetenciájának, határainak tiszteletben tartásával kölcsönösen elindulhat minden oldalról a közeledés.
Üdvözlettel: Horváth Magdolna
