Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Ez a pár év, ami két gyereke között van, később elenyésző lesz, most azonban nagy a különbség abból a szempontból, hogy eltérő az életritmusuk, érdeklődési körük, más dolgokkal lehet lekötni a kicsit és másként lehet hatni a nagyra. Ráadásul a nagyobbik éveken át élvezte az egyedüli gyerek státuszát, így neki a féltékenységgel is meg kell küzdenie.Harcol az elveszett jogaiért, és mindketten küzdenek az Ön figyelméért. Segítene a helyzeten, ha mindkét fiával lenne külön ideje, amikor csak az egyikkel, vagy másikkal van.Vagy megosztva párjával foglalkoznának néha egyenként velük, így várhatnának, számíthatnának a csak róluk, nekik szóló időre.Például, amikor a kicsi délután alszik, vagy amikor este korábban lefekteti, a nagyobbal lehetne egy kis időt kettesben tölteni, vagy csak a kicsivel az ő igényei szerint - ez biztosan jót tenne a testvérkapcsolatnak is. Egyébként azért, mert most veszekednek, nagyobb korukban még lehetnek a legjobb barátok is, ha korban jobban összeérnek, és ha nem "kötelező" egymást szeretniük. Tudom, hogy nehéz megállni, hogy szó nélkül hallgassa az összecsapást, de csak akkor akkor avatkozzon bele a harcukba, ha veszélybe kerülne testi épségük.Kisebb esetekben bízza rájuk a konfliktus megoldását. Néha kevésbé komoly a helyzet, mint ahogy látszik, csak ki szeretnének csikarni egy kis figyelmet, részvétet, vagy csak unatkoznak. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan tulajdonságuk is van, amit ki lehet emelni, dícsérni is lehet őket.
Úgy érzem, ön is fáradt, nem sok kikapcsolódási lehetősége lehet, emiatt feszült, kilátástalannak látja a helyzetet. Fontos lenne, hogy néha keressen, fogadjon el segítséget nagyszülőktől, rokonoktól, esetleg a párjával váltsák egymást. Mindenképpen szüksége van arra, hogy ki tudjon kapcsolódni akár rövid időre is a mindennapok taposómalmából.
Üdvözlettel:Horváth Magdolna