Tisztelt Szakértő! 13 éves, 7. osztályos kisfiammal kapcsolatban kérdezném. Nemsokára iskolaválasztás előtt állunk, már most nézegetjük az iskolákat. Eddig jó tanuló volt, viszont a mostani félévben egyre romlanak a jegyei, nem szeret tanulni, lázad minden ellen. Hiába tudja, hogy a 7. osztály nagyon fontos a továbbtanulása miatt is. Viszont a számítógép előtt napokig ülne. Ha eltiltjuk, az megint csak problémákat szül. Eddig semmi panasz nem volt rá, mostanában mintha nem tudná felfogni a dolgokat, hozza a rossz jegyeket. Elég érzékeny, ideges típus. Panaszkodik egy pár tanárra, hogy direkt kiszúrnak vele, ezáltal még jobban elzárkózik, az iskolában nem mer beszélni, hátha megint rosszat mond. Beszélgettem vele, elmondja, mi bántja, de nem tudom, mit tehetnék, hogy mindenkinek jó legyen. Az iskolaválasztásnál is figyelembe vettem, esetleg ahol jobban odafigyelnek az érzékenyebb gyerekekre, de sajnos nem nagyon találtam megfelelőt. Úgy gondolom, hogy ha állandóan kudarcok érik, mindentől elmegy a kedve, a későbbiekben csak rosszabb lesz. Előre is köszönöm szépen a tanácsát.
Szakértőnk válasza:
Tisztelt Érdeklődő!
A probléma, amiről írt, a serdülőkor jellemzője. A belső változások együtt járnak az érzelmi, figyelmi hullámzással. Eddig az iskolai teljesítmény volt a legfontosabb, most más kerül előtérbe: függetlenedés, útkeresés, saját vélemény kialakítása, hangsúlyosabbá válnak az emberi kapcsolatok. Mindez belső feszültséggel jár, ami tovább rontja a figyelmi teljesítményt, az iskola unalmassá válik, miközben a nyomás – itt a továbbtanulás, a pályaválasztás, a szülői-pedagógusi elvárás – nő, ami aztán tovább emeli a szorongást, érzékenyebbé, kiszámíthatatlanabbá válik a serdülő. Nem hiszem, hogy a tanárok „kiszúrnának” a fiával, inkább elképzelhetőnek tartom, hogy határozott elvárásokat fogalmaznak meg, s a nyújtott teljesítményt értékelik, ami lehet, hogy nem a legjobb. A fiának abban tudna segíteni, hogy a megküzdését erősíti, a fennálló helyzet elemzésében, saját szerepének tisztázásában segíti, miközben közvetíti felé, hogy megérti.
Iskolát együtt keressenek, ebben a képességek és az érdeklődés legyen a vezető szempont, ne a fia érzékenysége. A serdülőkor átmeneti – bár hosszan tartó – állapot, amikor új viselkedésmódokat sajátítanak el a fiatalok. Általában igaz, hogy mindenféle változást elsősorban saját viselkedésünk, reagálásunk megváltoztatásával tudunk elérni. Ennek megtapasztalásában segíthet igazán a fiának.
Remélem sikerült, Önöknek segítenem, sok sikert kívánok!
Üdvözlettel
Izsó Ildikó
