Egy bölcsődei dolgozó vagyok, és van egy problémás gyerekem, aki néha verekszik. Van, amikor csak játékból fekszik rá a másikra, vagy bohóckodásból húzza meg a haját és ezzel fájdalmat okoz neki. Ilyenkor természetesen megmondom neki, hogy ezt nem szabad,mert a másiknak fáj. Ezt sajnos nem mindig érti meg. Van, amikor mosolyogva mondja, hogy ő most le szeretné lökni a pajtását a motorról, vagy bele szeretne harapni. Nem tartom rosszindulatúnak, reakcióját a féltékenységnek tudom be, mert főleg egy kisgyereket pécéz ki magának. Viszont a helyzetet félve kezelem. Mindig aggódok, hogy mikor kell megint rászólnom. Ez biztos rossz a részemről, mert tudtommal a gyerekek mindent megéreznek. Orvosolni kezdetben büntetéssel próbálkoztam: elmondtam, h miért nem szabad verekedni, és leültettem egy kis időre külön a társaitól. Mostanában (mivel a régi nem vált be) új módszerrel próbálkozom: szintén elmondom, hogy ez nem jó dolog, mert fáj a másiknak és hozzáteszem, hogy „Ez a kisgyerek szeret téged, és azért akar veled játszani. Tetszik neki amit játszol.” Leültetni mostanság nem szoktam. (a verekedések száma lényegesen csökkent, sajnos nem tudom pontosan melyik nevelési módszer hatására)Csak azt szeretném megkérdezni, hogy használhatnak-e az utóbbi szavak, vagy mivel próbálkozhatnék egy ilyen kicsi gyereknél (2,5 éves), hogy tartós eredményt érjek el? Amit még fontosnak tartok elmondani, de kimaradt: a családjában nem fordul elő agresszió, tehát nem félek attól hogy megoldhatatlan problémával állok szembe, csak épp nem vagyok biztos magamban. Válaszát előre is köszönöm.
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Levele alapján úgy gondolom, nyugodtan bízhat magában, mert nagyon jó pszichológiai érzékkel oldotta meg a problémát. A gyerekeknek az érzelmeik azonosítását, a másikhoz való kapcsolódás formáit is meg kell tanulniuk úgy, mint azt is, hogy egy-egy cselekedetük mit válthat ki a másikból, saját érzéseiket hogyan tudják kifejezni, kordában tartani. Nagyon jól tette, hogy elmondta a kicsinek, mit vált ki a másikból a cselekedete, talán abban is lehet segíteni, hogyan kezdjen el játszani a másikkal, mit tegyen, ha valamit szeretne elérni, változtatni. Nehézséget okozhat, hogy a fogalmak használata ebben a korban még korlátozott, így inkább a cselekvésen keresztül lehet a kicsiknek segíteni: így csináld, ezt tedd… Meggyőződésem, hogy a második megoldás segített igazán és az, hogy valószínűleg nagyon jó a kapcsolata a kicsivel, aki érzi, hogy szeretettel közelednek hozzá.
Munkájához továbbra is sok sikert kívánok!
Izsó Ildikó
