Kedves Szakértő! 3 kisgyermekem van (másfél, 4 és 5 évesek). A legnagyobb gondom,hogy sokszor kell visszautasítanom a velük való foglalkozást a házimunka ill. testvéreik ellátása miatt (a kicsit még etetni kell, fürdetés, öltözésben segítés, stb). Nagyon igényelnék a nagyobbak, hogy úgy játsszak velük, mint az óvónénik. A kicsi is mindenféle pótcselekvést alkalmaz unalmában(ujjszopás szinte naphoszat,szekrényből kipakol-ez utóbbi gondolom figyelemfelkeltés is) amikor a tesói óviban vannak. Úgy érzem, hogy napi szinten az oviból hazasétálás (kb. fél óra, közben beszélgetünk is), és az esti meseolvasás (az is kb fél óra, és akkor is beszélgetünk kicsit), amikre van energiám. Apa is játszik velük esténkét kb. egy órát. Szóval az a kérdésem, hogy milyen következménnyel jár, ha a gyerekek gyakran kapják azt a választ, hogy nem érek erre rá, látod, hogy mást csinálok, majd ha lesz rá időm, stb? Attól tartok, hogy majd ha felnőnek és nekem lenne szükségem rájuk, majd én is ezeket a válaszokat kapom. Jogos a félelmem? Persze tudom, hogy meg kell próbálni bevonni őket a napi teendőkbe. Próbálom is, de gyakran előfordul,hogy az egyik elkezdi a bohóckodást, pl. süti készítés közben, majd a többiek is átveszik tőle, majd a végén óriási felfordulás lesz. Nagyon várom a válaszát!
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Az az aggodalma, hogy majd gyermekei felnőttkorában Ön is elutasító választ kap, amikor a társaságukra vágyik, még korai. Addig még nagyon hosszú idő telik el, sok lehetőségük lesz az együttlétre. Ön mégis aggódik, s úgy vélem, erre az aggodalomra figyelni kell – most nekem – de Önnek, s a környezetének is. Három kicsi nevelése nagy rendetlenséggel jár, állandóan takarítani, rakodni kell, de néha a rendet is el lehet hanyagolni. A szétdobált játékok várhatnak, a gyerekeknek azonban az egész napos távollét után jólesik, ha megoszthatják élményeiket a számukra legfontosabbal, az anyukájukkal. Ők a játékon keresztül kommunikálnak, „eljátszák” az élményeiket, közben mesélnek, nekik ez az élményfeldolgozás, ahogy a felnőtteknek a beszélgetés. Gondolja át a napi rutint, beszélje meg a férjével, mi az, amiben segíteni tud, ami eltehető hét végére, így több ideje lesz a gyerekekkel leülni délutánonként. Azt hiszem, a gyerekek nem szórakoztatást várnak Öntől, inkább az együttlétet igénylik, az Ön közelségét. Nekik talán kevés a fél órás séta, esetleg nehezen játszanak együtt vagy egyedül, ezért igénylik az Ön közreműködését.
Nem könnyű egyensúlyt találni, ha ideje engedi, kérem írja meg, Önnek hogyan sikerült.
Üdvözlettel
Izsó Ildikó
pszichológus
