Kedves Szakemberek! Tanácstalan vagyok, utolsó mentsváram lennének. Három gyermekes család vagyunk, legnagyobb kislányom 10 éves, középső lányom 7 és fél, a kisfiam 4 lesz. Több, mint 10 éve nincsen televíziónk, könyvtárba járó, párommal sokat és szívesen olvasó mama-papa vagyunk, számítógépünk van csak, internet hozzáféréssel. A problémám az, hogy 10 éves kislányommal nem tudtam, nem tudom megszerettetni az olvasást. Tudom hogy nem szabad erőltetni, azonban ezen a nyáron már kötelező a Tüskevár elolvasása, de közli, hogy utál olvasni. (Egyébként kitűnő tanuló, gyors felfogású:) Szeretnék tanácsot, segítséget kapni, hogyan tudnám vele megértetni, rávezetni az olvasás fontosságára, szépségére. Nagyon el vagyok keseredve. (Középső lányom most végezte az első osztályt és magától falja a mesekönyveket.) Előre is köszönöm segítségüket!
Szakértőnk válasza:
Kedves Édesanya!
Megértem kétségbeesését, nehéz lehet feldolgozni, hogy a lánya visszautasít egy olyan fontos értéket - az olvasást -, aminek a családban komoly jelentősége van. Különös feszültséget ad a helyzetnek, hogy most mindebből iskolai hátránya is származhat. Mégis arra biztatom: ne essen kétségbe, és ne restelkedjék azért, mert a kislánya nem szeret olvasni.
Adva van egy éles eszű, kitűnően teljesítő 10 éves gyerek, aki sok mindent szeret, sok minden iránt érdeklődik, de akinek az olvasás pillanatnyilag nem tartozik a kedvenc tevékenységei közé. Az olvasás helye azonban manapság nem ott van, mint néhány évtizeddel korábban. A mai gyerekeket annyi izgalmas, színes dolog veszi körül, annyira megszokták, hogy folyton mozog körülöttük minden, újabb és újabb ingerek érik az érzékeiket. Nem csoda, hogy nagy részük nehezen vehető rá az olvasásra, ami nagyobb elmélyülést, némi monotónia tűrést igényel, nem elég pörgős elfoglaltság.
Ráadásul a Tüskevár, a magam tapasztalata szerint, egyre kevésbé szerencsés választás, sok gyereket az ott megjelenő világ ma már nem köt le. Az olvasás megkedveltetése érdekében érdemes lenne rövidebb, izgalmasabb történetekkel próbálkozni!
Önmagában annak, hogy a kislány kijelenti: utál olvasni, ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget! Egy kamaszkora felé tartó gyerek, aki nagyon nem akarja elolvasni azt a bizonyos "kötelezőt" a nyári szünet idején, és akit erre folyamatosan megpróbálnak rábírni, akár mérgében is mondhat ilyesmit. Értem, hogy ez duplán fáj, hiszen nemcsak a közvetlen kérését, de az értékrendjét is visszautasítva érezheti. De most, ha az esélyét szeretné megőrizni annak, hogy a kislány egyszer majd olvasni kezdjen, nem szabad ezt erőltetnie. Ilyenkor, a kiskamaszkor elején könnyen "bemerevednek a hadállások", és a "függetlenségi háború" részévé válhat ez a fontos terület. Ha viszont ezt a terhet leveszi az olvasás témájáról, valószínű, hogy néhány év múlva, kerülőúton - kortárshatásra - a lány rá fog találni erre a valóban pótolhatatlan természetű időtöltésre; és ebben az Önök modellhatása is benne lesz, akkor is, ha soha senki nem fogja ezt kimondani...
S hogy végül most nem olvassa el a nyárra feladott kötelező olvasmányt? Nos, ez az ő feladata, az ő felelőssége, és nem a szülőké. A következményeket neki kell viselnie - ezt mindenképpen érdemes vele jó előre tisztázni. S ugyanakkor a követelmény - részbeni - teljesítéséhez van segítség: Bár az olvasást nem pótolja, de az egész öttagú családnak tartalmas kikapcsolódást jelenthet, ezért jó szívvel ajánlom a tévé videotárából közvetlenül, interneten keresztül megnézhető Tüskevár tv-adaptációt, élményszerű feldolgozásban és kiváló szereposztásban, ami itt érhető el: http://www.mtv.hu/videotar/?category=175
Remélem, sikerült megnyugtatnom.
Nagyon szép nyarat kívánok az egész családnak!
Szekszárdi Juli
