Kedves Szakértők! Segítségüket szeretném kérni. Lányunk 3 éves, most kezdte az ovit, fiunk 16 hónapos. Én a fiammal otthon vagyok. A lányunk az utóbb időben egyre inkább furcsán viselkedik az apjával: ha mindketten jelen vagyunk, csak engem szeretne (én fürdessem, én vegyem ki, én etessem, stb) az apjának nem akar puszit adni, ha megérkezik a munkából, elfut tőle sirva. Hétvégén kicsit jobb a helyzet, de hétköznap reggel és este kiborító, főleg hogy az apja nagy szeretettekl közeledne felé, ő meg elutasitja. Az oviban általában vagy nem vagy keveset alszik, bár igényelné. Én mit tudnék tenni hogy ugyanúgy kimutassa szeretetét az apja iránt is mint irántam? Időt kellene rá szánnom, csak egyedül? (erre nem kerül sor általában) vagy az apjával legyenek kettesben? Köszönöm válaszukat!
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Az óvodakezdés általában megviseli a gyerekeket, mert hozzá kell szokniuk, hogy napjaikat eleinte ismeretlen gyerekek és felnőttek között töltsék, megtanuljanak kapcsolatokat, később barátságokat kialakítani. Ez nem megy egyik hétről a másikra, főleg, miközben tudják, hogy anya otthon van a kisebb testvérrel (akinek a születése meg a szülőkön való „osztozkodás” megtanulásának feladatát hozta magával). Lánya tehát nincs könnyű helyzetben, türelemre és megértésre van szüksége. Levelében nem írta, hogy reggelente ki viszi a kislányt óvodába, ki megy érte? Lehet, hogy reggel apa viszi, s emiatt haragszik rá a lánya? Vagy Ő megy érte, s akkor a neheztelés oka lehet, hogy miért nem megy korábban? Talán egyszer később ment, mint a lánya várta? Esetleg átmenetileg nem lehetne megoldani az ebéd utáni hazavitelt, hogy a biztonságos otthoni környezetben aludhasson délután, így kevésbé fáradtan telnének a délutánok és az esték? Lehetséges, hogy a testvérféltékenység fellobbanása okozza a gondot (valakire neheztelni kell, talán lányának könnyebb az apjára, mint Önre). Sok-sok kérdés, amire válaszolva talán közelebb jutnak a megoldáshoz. A kisgyermekek esetében az a baj, hogy még nem tudják megfogalmazni, mi is bántja őket, a körülöttük lévő felnőtteknek kell a gyermek reakciói alapján következtetni a probléma forrására. Jó ötlet, hogy több időt töltenek kettesben vele, Ön is és a férje is, használják ki a szép napokat, menjenek el sétálni, játszóterezni, az állatkertbe, moziba, s közben beszélgessenek sokat. Ne kérdezgessék arról, miért is neheztel az apjára, úgysem tudja megfogalmazni, a beszélgetések közben azonban lehet, hogy valami a felszínre kerül.
Amennyiben ideje engedi, kérem írja meg, mi történt Önökkel!
Üdvözlettel
Izsó Ildikó
pszichológus
