Kedves Szakértő! Nem tudom megérteni, a 11 éves kislányomat miért bántják folyamatosan az osztálytársai, fiuk-lányok egyaránt. Gyermekem tiszta és ápolt. Tanulásban elég gyenge, bár lehet,hogy ez múlik az osztálytársakon is. Már többször beszéltem az osztályfőnökkel, de mindig csak oda lukadtunk ki,hogy ilyen kegyetlenek a mai gyerekek. Akit megéreznek, hogy gyengébb náluk, azt így kikezdik. De nyugodjak meg, előbb-utóbb befejezik. De kérdem én, mikor lesz ennek vége? Már egyszerűen kivagyunk mind a ketten. Folyamatosan csúfolják, bántják, szekálják, kiközösítik. Másik iskolába azért nem iratkoztunk át, mert kislányom oxigén hinyosan született, csak a kisegítő iskola venné át. Meg jóval meszebb is lenne. Egyébként meg egyházi iskoláról van szó. Ezért is olyan boszantó számomra, hogy nem lép semmit a pedagógus, illetve az igazgató sem. Hanem mindig csak elhárítanak valami felszínes szöveggel. Kérem, ha tud, segitsen nekem, illetve nekünk ebben az ügyben. Előre is nagyon szépen köszönjük.
Szakértőnk válasza:
Kedves Kérdező!
Tökéletesen megértem az elkeseredését, ennek ellenére az első, amit tanácsolhatok, hogy próbáljon megnyugodni. A kislányának szüksége van az Ön támogatására, fontos, hogy érezze: történjék bármi, az anyukája az a stabil ember, akihez mindig fordulhat, aki feltétel nélkül szereti, elfogadja, védelmezi. Ne legyen partnere a kétségbeesésben, az elkeseredésben, mert így mindkettőjükben tovább erősödik a kilátástalanság tudata.
Fontos, hogy erőt mutasson, biztonságot adjon a gyerekének, és segítsen neki abban, hogy elfogadtassa magát a többiekkel. A korabeli gyerekek valóban tudnak akár ösztönösen is kegyetlenek lenni azzal a társukkal, akit másnak, esetleg maguknál gyengébbnek, sebezhetőbbnek éreznek. Ez nem jelenti azt, hogy gonoszak. Lehet, észre sem veszik, hogy milyen szenvedést okoznak. (Ez így volt mindig, nem csupán a „mai gyerekekre” jellemző.) Beszélgessen a kislányával arról, hogy pontosan milyen helyzetekben „kezdik ki”, és ő mit tesz ilyenkor. Lehet, hogy ha ő maga változtatni tud a viselkedésén, a többiek is másképp bánnak majd vele.
Próbálja megismerni az osztályba járó gyerekeket, esetleg hívja meg magukhoz azokat, akikhez a kislánya vonzódik, vagy akikkel kapcsolatban jó élményei vannak. A 10-11 éves gyerekek között már feltételezhetően akadnak érettebben gondolkodó, együttérzésre képes gyerekek, akik segíthetnek a beilleszkedésben.
S nem utolsó sorban beszéljen a tanárokkal, az osztályfőnökkel, és kérje a segítségüket. Ők más oldalról, más helyzetekben ismerik a gyerekeket, érzékelik az Ön kislányának helyzetét, talán tudnak tanácsot adni. Többek között abban is, hogy neki magának mit lehet tenni annak érdekében, hogy a helyzet változzon.
Nem ismerem pontosan a körülményeket, ezért csak ilyen általános tanácsokat adhatok, de remélem, ezek segítenek abban, hogy legalább elinduljanak egy megnyugtató megoldás felé. Mindehhez sok erőt és türelmet kívánok
Szekszárdi Júlia
