Kedves Judit! Nagycsoportos kisfiúnkkal Budapesten élünk, ahol rengeteg óvoda utáni elfoglaltságot lehet találni a gyerekeknek, illetve hétvégén is szerencsére. Valójában a problémám mégis pont ez. Mi a fiúnkkal 2-szer egy héten járunk úszni. Egyik nap az óvodai öltözőben elcsíptem más nagycsoportos gyerekek a szüleinek a beszélgetését és kiderült, hogy ők járnak zeneoviba, külön angolra, kézműves oviba... stb. Szinte minden napra jut valami, sőt van, hogy két foglalkozásra is járnak egy nap, mivel a gyerekek jól terhelhetők. Szükséges ez Ön szerint, hogy ennyi mindennel terheljünk egy ovist, mégha ezek a foglalkozások játékosak is? Vagy talán az én gyerekem lesz lemaradva valamiről? Mit gondol erről?
Szakértőnk válasza:
Kedves Édesanya!
Nagyon sok szülőnek dilemma, mivel tesznek jót a gyermeküknek, ha minél hamarabb elkezdik „rákészíteni” őket a későbbi kihívásokra, s már óvodás korban különórák sokaságával alapozzák meg későbbi előnyüket, vagy ha hagyják a gyermeket a maga természetes módján érlelődni, s nem veszik fel a versenyt a többiekkel a többlettudás megszerzéséért folytatott harcban. Ahhoz, hogy egy szülő el tudja dönteni ezt a kérdést, nem lehet figyelmen kívül hagyni az adott életkor fejlődésbeli sajátosságait, mint ahogy gyermekünk személyiségét, egyéni szükségleteit, érdeklődését, fejlődésének tempóját sem.
Gyermekeink fejlődésében az óvodás életkor szenzitív periódus, bizonyos értelmi és szociális képességek kialakulásának kedvező időszaka. Az idegrendszer megtanulja leképezni és feldolgozni a körülötte lévő világot, s ennek a tanulásnak az igazi terepe, a természetes fejlődés eszköze a játék, a spontán, szabad, örömmel végzett játék. Ha a gyermeknek van elég ideje arra, hogy játsszon, hogy egy biztonságos érzelmi állapotban, szabadon szerezzen tapasztalatokat, gyakorolja és hasznosítsa azokat, hogy belefeledkezzen a tevékenységbe, ezzel az idegrendszer megfelelő érését segíti elő, s egyben későbbi iskolai sikereit alapozza meg. Hiszen a tanulási képességet meghatározó pszichikus funkciók összerendeződésének, az érzékelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, stb. fejlődésének alapozása is a játékon keresztül valósul meg.
A sok külön órával, számtalan kötelezettséggel éppen azt az időt vesszük el az óvodás gyermektől, amelyet zavartalan, elmélyült tevékenységgel, önmagára figyelve, a játék örömeit és hatásait megtapasztalva tölthetne, ami az ő igazi előrehaladásának kulcsa. A felgyorsult tempóban, a környezetéből folyton kiragadva nem tudja megfelelően kimunkálni képességeit, készségeit, belső erői nem tudnak koncentrálódni, figyelme felületessé válik, nyugtalan, izgő-mozgó lesz. És nemcsak az időt vesszük el tőle az igazán neki való tevékenységtől, hanem önmagunk társaságától is megfosztjuk, hiszen a sok program mellett arra már végképp nagyon kevés idő jut, hogy együtt játszunk, közösen tevékenykedjünk, összebújva beszélgessünk, meséljünk, csak úgy meghitten együtt legyünk, ezzel is biztosítva érzelmi stabilitását.
Megnyugtatnám, hogy a gyermeke nincs lemaradva semmiről. Természetesen a gyermek személyiségének ismeretében egy-két jól megválasztott elfoglaltság, amely egyéni igényeihez, szükségleteihez igazodik, nem lesz kedvezőtlen hatással a fejlődésére. Óvakodnék azonban a gyermek idejének olyan szintű beosztásától, a tevékenységek olyan halmozásától, amely programszerűen hatja át az életét, megterhelve ezzel idegrendszerét. Kérdésének megfogalmazásából úgy érzem, ezt legbelül Ön is így gondolja. Megerősíteném ebben.
Tiszteletteli üdvözlettel:
Kereki Judit
