8 éves fiam táborba ment, de a második nap este sírt. Jól tettem-e, hogy nem hoztam haza?
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Feltételezem, hogy amikor úgy döntött, nem viszi haza a fiát a táborból, azt azért tette, mert abban a helyzetben – az előzmények ismeretében - ezt látta a leghelyesebbnek. Legyen erről meggyőződve, és most, amikor már otthon van a fia, ezt kommunikálja felé. Beszélgessenek a táborról, amikor a fia szóba hozza, és amikor esetleg előkerül a sírás, akkor mesélje el, miért is döntött amellett, hogy nem megy érte.
Mesélhet a saját tábori élményeiről, arról, hogy eleinte mindenkinek nehéz az elválás, az idegen környezetbe való beilleszkedés, de…és itt jöhetnek a jó élmények, amiről a fia már mesélt, s amik kimaradtak volna, ha hazaviszi. Mesélje el, mi is a honvágy, amit mindenki érez, ha a megszokott, szeretett környezetből, személyektől távol kerül, de ami elmúlik, mert a jó élmények fontosabbak lesznek. Dicsérje meg a fiát, amiért „nagyfiúsan” viselkedett, s ott maradt a táborban.
Ha most még erősebbek a kellemetlen emlékek, várjon, egy idő után mesélni kezd a fia, s akkor lehet majd beszélgetni.
További jó nyaralást kívánok!
Üdvözlettel
Izsó Ildikó
pszichológus
