Tisztelt Sinka Edit! Hallottam egy olyan oktatási módszerről, amelyben a középiskolás tanulókat a tanítási idő alatt először frontális módszerrel oktatják, aztán az ott hallott anyagot önálló tanulással rögzítik. Utána ismét a nálunk hagyományos órához hasonló oktatásban részesülnek, amit megint önálló munka követ. Így az elsajátítandó anyagot zömében már az iskolában megtanulják, házi feladat alig marad. Állítólag Franciaországban, ill. egyéb EU országban is van ilyen oktatási rendszer. Szeretnék egy kicsit tájékozottabb lenni ebben a kérdésben, de a neten nem találok hozzá anyagot. Érdekelne, hogy mi ennek a rendszernek az előnye, ill. hátránya. Talán tudna abban segítséget adni, hogy hol tudnám elkezdeni a tájékozódást. Egy budapesti iskolában fontolgatják a bevezetését és szeretnék független forrásokat is olvasni. Köszönöm a válaszukat!
Szakértőnk válasza:
Tisztelt Kérdezőnk!
Nagyon kevés információt közölt arról a „módszerről”, amelyről tájékozódni szeretne. Ezek alapján én nem tudtam beazonosítani egy konkrét, nevesített módszert, amire pontosan ráillenének a levelében említett jellemzők. Mivel Inerneten Ön nem talált segítséget, viszont azt írta, hogy független forrásokat szeretne találni, továbbítottam a levelét Dr. Buda Mariann részére, aki a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete Didatika és IKT tanszékének vezetője. A válasz a következő volt:
„Konkrétan én sem tudom, mi ez, de hallottam már arról, hogy nyugaton a tanulók sokkal inkább használják az olvasást önálló ismeretszerzésre, mint nálunk. Itthon a tanár mindent elmond az órán, a szájukba rág, és gyakorlatilag az otthoni tanulás csak a tanár szavainak a rögzítését jelenti. (Ez tükröződik például abban, hogy sok tárgyban alig használják a könyveket, a vázlatírás is csak a tanár szavainak a kivonatolása.)
Úgy vélem, ez a módszer a mai kétségbeejtő helyzetre egy lehetséges válasz. A gyerekek nagy része a) nem tud, és b) nem is akar otthon tanulni. Viszont kevésnek van olyan jó feje, hogy az órán hallottak elegendőek legyenek. (És persze a) és b) oda vezet, hogy órán sem figyelnek.)
Ennek az említett módszernek? stratégiának? nagy előnye lehet, hogy megtanítja a gyerekeket tanulni, koncentrálni, és így sikerélményhez juttatja őket. Valószínűleg eleinte azzal jár, hogy nagyon kis mennyiségű anyagot tudnak elvégezni, de az legalább biztos tudás, és mindenképpen több, mint az általában végeredményként jelentkező szinte semmi. Idővel bizonyára lehet gyorsítani a tempón.
Hátránynak látom, hogy eléggé individualista, tehát célszerű lenne időnként valami kooperatív technikát is belevinni. (Lehet egyébként, hogy erről van szó, csak a rövid olvasói levélből ez nem derülhetett ki.)
A módszer egyszerűnek tűnik, de szerintem nagy tanári hozzáértés kell hozzá. (Egyetlen módszer sem jó vagy rossz önmagában; szinte minden a tanáron múlik.) Biztosítani kell, hogy a tanulási időt mindenki tanulással töltse, és ellenőrizni, hogy valóban mindenki elsajátította, amit kellett.
Összességében nekem tetszik."
Mindezeken túl pedig ajánlom figyelmébe a Kölöknet tanulásszervezési módokkal foglalkozó írásait (itt, itt és itt), illetve ha ennél bővebb ismeretekre van szüksége, akkor a Nemzeti Tankönyvkiadó több kiadást megélt Didaktika – elméleti alapok a tanítás tanulásához c. könyvét, Falus Iván szerkesztésében.
Üdvözlettel: Sinka Edit
