Szakértőnk válasza:
Tisztelt Kérdező!
A halál, csakúgy, mint a születés, az élet része. Egy kilenc éves gyerek, ha beszélnek neki a halálról, akkor megérti, mit is jelent elveszíteni valakit. Mivel mamájával szoros volt a kapcsolata, Ő is gyászol, mint a család többi tagja. Azt javaslom, hogy beszélgessen vele sokat, idézzék fel együtt a mama emlékét, s egy ilyen beszélgetés alkalmával meg lehet kérdezni, el akar-e menni a temetésre? El kell mondani neki, mire számíthat, hogyan kell viselkednie, s megadni neki a lehetőséget, hogy Ő döntsön.
A temetés az elhunyttól való végső búcsú, ez teszi visszavonhatatlanná a halált, s ez, bár fájdalmas, mégis megadja a búcsú, s ezáltal a továbblépés lehetőségét. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan kell gyászolni, hogyan lehet a veszteséget feldolgozni – ez utóbbi manapság nem is olyan egyszerű, hiányoznak a kapaszkodók, a hagyományok – a fiának ebben kell igazán segíteni, mintát, példát adni. Ezért javasoltam, hogy beszélgessenek a mamáról, álljanak meg a mindennapok rohanásában, gyászoljanak együtt. Gondoljon arra, hogy fia most valami fontosat tanul az emberi kapcsolatokról, ebben segítse leginkább, ne hagyja magára a gyászában.
A temetésen való részvételt pedig bízza rá.
Fogadják együttérzésemet.
pszichológus