Tisztelt Szakértő! Tanácsot, véleményt szeretnék kérni. A probléma, amivel nehezen bírkozom meg, a hét éves kisfiam viselkedése. Bármit mondok neki, bármit kérek tőle, mindenre rávágja, hogy nem, vagy éppen az ellenkezőjét teszi. Pl: ha este lefekvésnél mesét választunk és két lehetőség van, én mondom az egyiket, ő biztos a másikat választja. Vagy ha én azt mondom, rajzoljunk, ő biztos gyurmázni akar. Ez nem is lenne olyan nagy gond, de bármit kérek, kapásból nem a válasz. Menj fürdeni, mossál fogat, húzd a cipődet, öltözzél stb. Sorolhatnám reggelig. Az első reakció mindjárt a NEM. Majd többször szólok neki, akkor sincs semmi reagálás, és mikor felemelem a hangom, akkor hajlandó megcsinálni, amire kértem. Hiába szólok rá, ha rendetlenül viselkedik, mintha nem is mondtam volna semmit. Néha úgy érzem már most, hogy megbuktam anyaságból. Nagyon sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy mit csinálok rosszul. Tudom, néha egy kicsit következetesebbnek kellene lenni, de úgy érzem, hogy így is elég szigorú vagyok. Kérem, írja meg nekem, mit tudnék tenni, mert a fiamnak sem jó, ha mindig kiabálok, és nekem sem jó folyton rágom magam a miértekkel. Várom a válaszát!
Szakértőnk válasza:
Kedves Kérdező!
Sok minden történik egy gyerekkel, amíg hétéves lesz. Megszületéskor a pici körül forog a világ, ő irányítja a családot. Az anya igyekszik ráhangolódni gyermekére, eltalálni, mire van szüksége. Éhes-e, vagy fáj a pocakja? Melege van-e, vagy fázik, stb. Ahogy fejlődik a gyerek, úgy alakul az önkontroll (szobatisztaság) és az önállóság is fokozatosan. Már nem szükséges abban a pillanatban reagálni az anyának, vagy a környezetnek a gyerek igényeire, bizonyos szabályokhoz neki is kell igazodnia életkorához mérten. Azonban a gyerek szeretné visszaszerezni az irányítást, mint a boldog időkben, amikor még körülötte forgott a világ. Elkezdi "tesztelni" a körülötte levő világot, tapasztalatokat gyűjt. Mit tehet és mit nem? Hol a határ? Meddig mehet el? Kinél van a kontroll? Ugyanakkor egyre önállóbb is szeretne lenni, függetlenedni. Amennyire a szülő bátorítja gyermeke önállósodási törekvéseit, annyira tanulja meg a gyermek indulataikat szabályozni. Lehetőleg kevés szabályt kelljen betartani, de az indokolt, fontos szabály legyen. Amiben csak lehet, adják meg a választási lehetőséget, hadd döntsön. Viszont van, amiben a szülőnek kell döntenie, ehhez következetesen és határozottan ragaszkodjanak. Sokszor segít a humor és a játékosság is. Lehet versenyezni anyuval, apuval cipőhúzásban, fogmosásban stb.
Annak, hogy a fiúk naponta ellenkezik, harcol Önnel (csak Önnel, vagy mással is?) sokféle oka lehet még. A családban elfoglalt helye, (van-e testvére, mekkora, jár-e iskolába, hogy érzi magát a közösségben, stb). Néha csak több figyelmet szeretne kicsikarni a szülőktől, vagy úgy érzi, hogy túl sok a korlát, a túlzott irányítást viseli nehezen. 7 éves korban általában már (ha jár már iskolába) befolyásolhatja a gyermek viselkedését az iskolában szerzett siker, vagy sikertelenség is. Hogyan tud megfelelni az iskolai követelményeknek, mennyire tud alkalmazkodni az osztálytársakhoz, milyen az együttműködés képessége. Sikerei, teljesítménye függvényében alakul az önértékelése. Ha nem sikerül megfelelnie a követelményeknek, valamilyen pótcselekvésben próbálja kompenzálni iskolai sikertelenségét.
Sajnos kevés információt kaptam a családról, a kisfiú helyzetéről, így csak a gondolataimat írtam le, amik hozzájárulhatnak a helyzet végiggondolásához.
Üdvözlettel:
Horváth Magdolna
