Kedves Szakértők! 11 éves a nagy fiam, van 2 öccse, egy 8 és 9 évvel fiatalabb. Édestestvérek. Sajnos a középsővel nagyon rossz a kapcsolata, ő azt mondja, idegesíti, gondolom, azért is, mert soká jött a várva várt tesó, és addig ő megszokta a magányt, meg azért is, mert a középső egy kicsit nagy természet, de nem annyira vészes (igazi középső). Mostanában nagyon sokat kiabál a testvéreivel, csúnyán beszél velük, azt hajtogatja, jobb lenne ha ő nem lenne, vagy kár, hogy megszületett a középső (pedig nagyon szeretett volna testvért). Igazi érzelmi kitörései vannak, szinte lelki terrort csinál néha, nem igazán tudom kezelni ezeket őszintén, próbáltam már szép szóval és erőteljesebben, de nem megy. Ezek hullámokban törnek rá, hol naponta, hol hetente. Mit csináljak? Azt mondja, nem foglalkozom vele eleget, de foglalkozom, amennyit bírok, a többivel sincs több időm foglalkozni, eléggé elfoglalt vagyok sajnos. Mikor elhívom magammal, akkor meg nem akar jönni. Csak a számítógép. Nem jár el a barátaihoz sem. Tanácstalan vagyok nagyon. És egyedül is ezzel a problémával, mert a férjem munkájából adódóan, nagyon keveset látjuk, hetente 1 napot max. Előre is köszönöm a segítségüket!
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Valóban sok idő telt el úgy, hogy nagyfia központi helyzetben élt, a család figyelme rá irányult, körülötte foroghatott a világ. Azután hirtelen egymás után két kisöccse kiszorította ebből a paradicsomi állapotból, osztoznia kell a figyelmen, szereteten. Nagyon nehéz ennek a feldolgozása. Természetes, hogy a harag, gyűlölet a betolakodó(k) ellen irányul. Bár nehéz lehet, néha ijesztő is elviselni gyermeke agresszióját, mégis azt gondolom, hogy ez a szerencsésebb változat. A féltékenység ebben a helyzetben természetes, de nem mindig nyilvánul meg nyílt formában. Az igazi, maradandóbb nyomokat az elfojtott indulat okozhatja. Bűntudattal társulva öndestrukcióba is fordulhat. Vagy a dühkitörések ismétlődnek, mert az elfojtás ezzel jár együtt. Adjanak lehetőséget az elsőszülöttjüknek, hogy kifejezhesse csalódását, indulatait bűntudat nélkül, természetesen határszabással együtt. Ez azt jelenti, hogy értsék meg gyermekük érzéseit, akár agresszív késztetéseit is, ugyanakkor a kicsik egyértelmű védelmével egybekötve. Később értelmesebb módon fejeződhet ki a feszültség, az indulat. Álmokban, szimbólumokban, sportokban stb. Fontos lenne, hogy megtalálja újra a helyét a családban. Segítsék abban, hogy részt vehessen a dolgokban. Legyen saját feladata, komolyan számítsanak rá. Ő már elég nagy ahhoz, hogy elmondja, mit szeretne. El is mondja. De azt gondolom, nem egyedül kéne Önnek megoldani mindent. Vonja be a férjét mindenképpen, mert úgy érzem, nagyon egyedül van problémáival.
Üdvözlettel: Horváth Magdolna
