Kedves Magdolna! Tanácsot szeretnék kérni Családomban kialakult feszültség, stressz oldása miatt. A lányunk tartósan beteg kislány, nagyon nehezen kezelhető gyermek! Csecsemőkori féloldali bénulása van és Epilepsziás is, ebből kifolyólag egy héten 3-4* is megyek vele készségfejlesztő terápiákra, konduktorhoz, masszázsra, úszni is jártunk, és néha lovagolni is eljutunk 1-2*. Észrevettem, hogy lányom nehezen kezelhető és kitartóan tud ragaszkodni ahhoz, amit Ő kitalál. Most 3 éves lesz e hónap végén. Mivel elég nehéz fegyelmezni, ezért pszichológushoz vittem gyermekem. Ott nagyon jól viselkedett, abban a szűk 20 percben. Teli számára új érdekes játékokkal, nem volt vele gond. Próbálkozott, de másik játékkal elterelhető volt a hisztiről. Kerüljük a túlzsúfolt napokat, hosszú utazásokat, mert nem tud egy helyben ülni sokat. Vagy orvosnál várakozni... Hihetetlen agresszív lesz, és félelmetes erővel dobja magát a karunkba hátra. Ha letesszük a földre, akkor meg vergődik, fetreng,f ejét veri a földbe és végtelen hisztibe kezd. Otthagyjuk, nem törődünk vele, nem adunk rá, elég sok tanácsot kaptunk már,de rá valahogy nem működik egyik sem. Már a neurológián írták is a papírjára, hogy Nagymértékben hipermotilis. Kérdezték is tőlem, írjanak-e fel gyógyszert neki, vagy tudom-e még kezelni. Nagyon tiltakoztam ellene, mert nem tartom jó megoldásnak a gyógyszeres kezelést, ilyen kicsi korban. De egyre nehezebben toleráljuk és küzdjük le lányunk féktelen dühkitöréseit, hisztijeit. Határozottak vagyunk, következetesek, mert látja rajtunk a terapeuta is. Rengeteg könyvet elolvastam már ezzel kapcsolatban, de nincs használható ötlet, a türelmen kívül. És az idő, hogy majd kinövi... talán?! A Férjem is a munkából hazaérve pihenésre vágyna, nem arra, hogy az állandó éktelen hisztizést hallja nap mint nap. De valami miatt mindig kiborul a bili. A pillanat hevében mindig rosszul reagálunk a dolgokra. Idegesek vagyunk, feszültek, nincs olyankor összetartás, csak az ingerültség. Nem tudunk stresszhelyzetben higgadtak maradni. Hogyan lehet elérni, hogy ne kiabáljunk, és ne hátráltassuk egymást? Nagyon szeretjük a gyermekünket, és úgy alakult az életünk, hogy egészségügyi állapotom miatt feltevődött a kérdés, hogy ha most nem lesz tesó, akkor lehet, később már nem is lesz mód rá sajnos. De kérdem Én, hogy ha a lányunk ilyen agresszív, verekedős, harapós, társaságban is, akkor mit fog csinálni a testvérével. És Mi, ha még a lányunkkal sem bírunk fegyelmet tartani, hogy fogjuk a kettőjük közötti harcot tolerálni? Kérem mielőbbi válaszát. Tisztelettel egy kétségbeesett aggódó Anyuka, Feleség!
Szakértőnk válasza:
Kedves Feleség, Anyuka!
Leveléből kitűnik, mennyire lelkiismeretesen megtesz mindent annak érdekében, hogy beteg kislánya a lehető legjobban fejlődjön. Tornára, masszázsra, úszni, lovagolni, pszichológushoz viszi.
A legnagyobb szeretet és akarat mellett is nagy terheket ró a családra a sérült gyerekük nevelése, gondozása. Nincs idejük arra, hogy házasságukkal, egymással, párkapcsolatukkal is foglalkozzanak. Így Ön még inkább egyedül marad félelmeivel, a gyermek ápolásával, gondozásával együttjáró teendőkkel. Magára,alapvető igényeire egyáltalán nem jut idő, emiatt még feszültebb lesz, ez kihat párjával való kapcsolatára és persze a kislányára is.
Nem vagyok neurológus. Nem tudom, milyen a sérülés természete, súlyossága, mik a kilátásaik.
Ám arról is ugyanilyen fontos lenne beszélni, hogy mik a család erőforrásai - anyagi, emberi értelemben, hogy milyen segítséget tudnak kapni.
Fontos lenne, hogy párjával közösen, és őszintén beszéljék meg a családjukat, jövőjüket érintő kérdéseket: Mik a család hosszú távú célkitűzései? Például szeretnének-e kistestvért, bírják-e az ezzel járó nehézségeket?
Rövid távon: Hogy tudják a terheket megosztani, egymásnak kikapcsolódást, szabad időt biztosítani? Egymással, kettesben eltöltött közös időt biztosítani, ezt megszervezni, kitől tudnak segítséget kérni és elfogadni? Fontos, hogy ne szűküljön be életük a gyermekük gondozása, a vele kapcsolatos problémák köré, ezzel tesznek a legtöbbet kislányuknak is.
Ehhez kívánok sok erőt, és együttműködést.
Horváth Magdolna
